A Vámpír vadászok
Israel Shamir:
14-Mar-01
A népmesék, a vámpírok félelmetes támadásai ellen különbözo
ellenszereket ajánlanak. Egy maréknyi temetobol vett fold igen ajánlatos,
a fokhagyma is hasznos, de a kereszt a leghatékonyabb. Az ellenszerek
azonban nem mindig muködnek. Roman Polansky ; "A vérmes vámpír vadászok"
címu komikus filmjében, a fohos egy zsidó vámpírt a kereszt jelével
igyekszik elriasztani. A zsidó azonban csak agyarait mutogatja és
kedélyesen mosolyog. A kereszt nem riasztja el a zsidó vámpírt. A
felújult holocaust vitáinak legújabb hulláma Polansky filmjének a fenti
jelenetét idézi.
A "revizionista történészek", akiket ellenfeleik "holocaust tagadóknak"
minosítenek, találkozót terveznek Beirutban, hogy a naci genocídumra
vonatkozó jegyzeteiket egyeztessék. Az amerikai zsidó felso réteg, bele
értve az Amerikai cionista szervezetet is (Zionist Organization of
America, ZOA) és a Rágalmazás elleni liga (Anti Defamation League, ADL)
a konferencia betiltását követeli. Az Amerikai cionista szervezet magát
a revizionizmust azonban nem ellenzi. Ez a szervezet úttöro szerepet
vállalt a történelem hamisításban, amikor az amerikai adófizetok pénzén
kiadta a "Deir Yassin: Egy hazugság története" címu könyvet.
Deir Yassin volt az a békés falu amelyet az Etzel és Lehi zsidó
terrorista csoportok 1948 április 9. megtámadtak és lakosságát
meggyilkolták, férfiakat, noket, gyermekeket. Nincs szükség a levágott
fülek, felhasított hasüregek, megeroszakolt nok, elevenen felgyújtott
férfiak, a holtesteknek a kobányába való beledobálása, a gyilkosok
gyozelmi körmenete vérfagyasztó részleteinek felidézésére.
Egzisztenciális szempontból a tömeggyilkosságok között nincs különbség,
legyen az Babi Yar, vagy Deir Yassin.
A ZOA revizionisták, ellenfeleiknek, a "tagadóknak" minden módszerét
igénybe vették: mellozték a túlélo szemtanúk vallomásait, a vörös
kereszt, a zsidó felderítok és a tömeggyilkosság elkövetésekor jelenlevo
más zsidó megfigyelok jelentéseit. Még Ben Gurion nyilvános
bocsánatkérésérol sem vettek tudomást. Mint ismeretes, a
tömeggyilkosságot elköveto bunszövetkezet minden csoportjának
parancsnoka, a késobbiekben sorra Izrael miniszterelnöke lett. A ZOA
számára csak a gyilkosok vallomásai érvényesek, de csak akkor, ha a
gyilkosok zsidók. Ha a zsidók áldozatok, akkor ugyanezek a szervezetek
minden ezközzel harcolnak a revizionizmus ellen. Ez az erkölcsileg kétes
magatartás megelégedéssel tölti el a beiruti konferencia résztvevoit,
mert téves logikájuk alapján, ha a zsidók mendemondákat szonek arról,
hogy mi történt 1948-ban, akkor azoknak a holocaustról való
megállapításai is tévesek lehetnek.
A holocaust revizionisták igyekezete felesleges energia pazarlás.
Szerezhetnek ugyan néhány pontot, de az a lényegen nem változtat.
Igyekezetük eredményeként az emberi zsiradékból való szappanfozés
mondája és a tüzes kemencék kérdése lekerült a napirendrol, de a
holokauszt revizionisták az áldozatok számát is megkérdojelezik. Ha a
náci holocaustnak mindössze ezer zsidó, vagy roma áldozata lett volna,
akkor is ezerrel több volt mint kellett volna. Az áldozatok számának
pontossága nem szerepelhet mint meghatározási szempont, tekintettel arra,
hogy az "áldozat" fogalma is meghatározás kérdése.
Jó példa erre a Haaretz múlt hétvégi számának egyik cikke. 1991-ben,
közvetlenül az Öböl háború befejezése után a háborúnak egyetlen egy
izraeli áldozata volt. Ma hivatalosan száz izraeli áldozatot tartanak
számon, akiknek hozzátartozói ma Iraq számlájára nyugdíjban részesülnek.
Néhányan az elviselhetetlen idegfeszültség következményeként estek
áldozatul a háborús állapotnak, mások viszont megfulladtak gázálarcuk
alatt, mert azt nem tudták levenni. A Haaretz cikke szerint az izraeli
illetékesek több kérelmet el is utasítottak. Ezért van igaza Michael
Elkinsnek, a BBC volt jeruzsálemi tudósítójának, aki azt állítja, hogy
az áldozatok száma, legyen az hat, vagy hat millió, nem tartozik a
kérdéshez.
A "revizionisták" életüket és vagyonukat kockáztatják azért, hogy az
úgynevezett "Holokauszt mítoszt" megingassák. Törekvéseik érthetoek,
mert napjainkban a szeplotelen fogantatás nyíltan kétségbe vonható, és
Izrael alapításának a mítosza is (talán) megkérdojelezheto, míg a
Holokauszt kultuszát bírósági tilalom védi nehogy a szent dogmának
minosített eseményre az újraértékelés, vagy felülvizsgálás bárminemu
árnyékot vessen. A dogmák természetüknél fogva vonzzák a kritikus
elméket. A vörös posztó mögött, a támadó bika azonban csak a levegot
döfködi. A gázkamrákról és az emberi zsiradékból fozött szappanról való
viták érdekesek, de a lényeget nem érintik. Hol van tehát a matador?
Dr. Norman Finkelstein: "A Holokauszt ipar" címu írása bátor lépés a
helyes irányban. Ugyanis, lényeges különbség van Dr. Finkelstein és a "revizionista
történészek" között. Dr. Finkelstein, aki egy holokauszt túlélo fia,
távol tartja magát, a valószínuleg törvényellenes, statisztikai vitáktól
és a Holokauszt kultusz eszmei felépítésére összpontosítja figyelmét.
Nem sok jót tett neki, mert az egyik zsidó szervezet, az "Ügyvédek
határok nélkül" máris pöröli Franciaországban. Ugyanezek az ügyvédek a
kisujjukat sem mozdították, amikor az izraeli jogi apparátus hat hónap
felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte el egy nem-zsidó zsidó gyermek,
zsidó gyilkosát. Hol volt ez a szervezet, amikor egy 15 éves leányt
magán zárkában tartottak fogva, s megtagadták tole a jogi segítséget, és
azt szellemileg megkínozták? Miért nincsenek mutatkoznak az izraeli
katonai bíróságokon, ahol egyetlen katonatiszt hosszantartó
börtönbüntetéseket mondhat ki a nem-zsidó polgárra, a bizonyítékok
közreadásának kötelessége nélkül. Úgy tunik, hogy ezek az ügyvédek mégis
tisztában vannak bizonyos határokkal.
Finkelstein arra vállalkozott, hogy meghatározza azt az elbuvölo
tulajdonságunkat és megfejti annak a varázseronek a titkát, amely
megnyitja az amerikaiai szíveket és a svájci bankárok páncélszekrényeit.
Finkelstein arra a következtetésre jut, hogy ezt az európaiak és az
amerikaiak buntudatára való utalással érjük el. A zsidók számára ma a
Holokauszt1 egy nélkülözhetetlen ideológiai fegyver. A holocaustnak, a
köztudatba valóbeépítésével a világ egyik legerosebb hadseregével
rendelkezo, az emberi jogok terén pedig a legsilányabb magatartást
tanúsító állama, Izrael , önmagát áldozatként állíthatja be. Az Amerikai
Egyesült Államok legsikeresebb népcsoportja, az amerikai zsidóság, pedig
áldozati státust nyert. Finkelstein briliánsam elemzi a Holocaust
kultuszt és arra megdöbbento következtetésre jut, hogy, anak eszmei
felépítése néhány ócska közhelyre alapul, s ezt a tákolmányát a
limuzinban ülo Elie Wiesel nyafogó hangon elmondott, s lazán
összefércelt szövege tartja egybe.
Finkelstein nincs tisztában felfedezésének messzemeno jelentoségével,
mert még mindig azt vallja, hogy a Holokauszt kultusz olyan jelentos
fogalomkör, amely a kerék feltalálásával vetekszik. Lehetové tette ,
hogy a gazdagok és a hatalmosok sikeresen elhárítsák magukról a
szegények és a kisemmizettek gyulöletét és féltékenységét. Mark Rich és
a többi csaló számára a Holokauszt kultusz lehetoséget nyújtott a
lopásra és sikkasztásra. Lehetoséget nyújt az izraeli hadsereg számára
gyermekek meggyilkolására és a nok büntetlen halálra éheztetésére.
Sok izraeli egyezik Finkelstein véleményével. Ezt Ari Shavit, a Haaretz
jól ismert újságírója fejezte ki a legvilágosabban, amikor 1996-ban, az
izraeli hadsereg a libanoni Kana helységben meggyilkolt több mint száz
polgári menekültet: " Büntetlenül gyilkolhatunk, mert a Holokauszt
Múzeum a mi oldalunkon van." Boaz Evron, Tom Segev és más izraeli író is
ugyanezt a felfogást fejezi ki.
Finkelstein dolgozata a következoképpen foglalható össze: A zsidóknak
sikerült a kör négyszögösíte. Megoldották azt a problémát, amelyet a
feudális nemesség és az átlagos milliomosok nem tudtak megoldani. A
zsidók azzal tarják féken ellenfeleiket, hogy állandó részvétet és
buntudatot keltenek bennünk.
Bámulom Dr. Finkelsteinnek, az emberi részvét és a jószívuség iránti
törhetetlen hitét. Tisztelem benne az embernek, embertársai iránt érzett
könyörületében való bizalmat. Feltételezem, hogy Dr. Finkelstein hisz a
tündérekben is. A saját tapasztalatom alapjánt, a könyörület és a mások
buntudata legfeljebb egy tányér meleg levest biztosít a számodra az
ingyen konyhán, nem pedig megszámlálhatatlan milliárdokat. Dr.
Finkelstein sem vak. O is megjegyzi, hogy a roma áldozatok egy fillért
sem kaptak a "belátó" Németországtól. Az amerikaiak kollektív buntudatát
a vietnámi áldozatok iránt (5 millió halott, egy millió özvegy,
szonyegbombázások, mérgezo gáz használata) legutóbb William Cohen,
hadügyi államtitkár fejezte ki: "Nincs helye a bocsánatkérésnek,
kártérítésrol pedig szó sem lehet. A háború az háború." Annak ellenére,
hogy Dr. Finkelsteinnek minden adat a birtokában van, o is felmutatja a
keresztet és azzal igyekszik elriasztani a vámpírt.
Hol van tehát annak az eronek a forrása, amely a holokauszt ipart
üzemelteti? Ez napjainkban nem közömbös, vagy elméleti kérdés. A
palesztin tragédia kibontakozásának küszöbén vagyunk. A városokat
egyenként körülzárják és megfojtják. Az olajfa ültetvényeket
elpusztítják. A palesztinok házait egyenként lerombolják, mindennap
megölnek egy gyermeket. Jeruzsálemben a zsidók a palesztinok elleni
pogromot rendeztek purim ünnepén és ezt a helyi újságok, mellékes
hírként, a hatodik oldalon közölték. Hebronban pedig, a Kahane fiúk a
tömeggyilkos Goldstein sírjánál virrasztva ünnepeltek. Nincs vesztegetni
való ido.
James Joyce: "A szirénák" címu muvében, Bloom, a fohos azzal fejezi ki a
véráztatta ír szabadságharc eszméje iránti érzését, hogy egy nagyon
fingott az egyik ír szabadságharcos síremlékénél. Az én nagyszüleim,
nagynénéim és nagybátyáim a második világháborúban haltak meg, és az o
emlékükre esküszöm, hogy ha meggyozodöm arról, hogy egyetlen palesztin
gyermek halálát is a holokauszt iránti buntudat okozta, a holokauszt
emlékmuvet nyilvános illemhelynek nyilvánítanám ki.
A Holokauszt kultusz ócska tákolmánya, fölényes gyozelmeinek sorozata és
azok a könnyu gyozelmek, amellyekkel milliárdokat szipolyoznak ki a
társadalomból, félreérthetetlenül bizonyítja a Holokauszt ipar mögötti
tényleges hatalom súlyát. Ez a hatalom sötét, láthatatlan,
meghatározatlan, de ennek ellenére valós és létezo. Ezt a hatalmat nem a
Holokauszt kultusz gerjeszti, hanem fordítva: a Holokauszt kultusz, a
hatalom tényleges birtokosainak a nyers erejét tárja elénk. Emiatt a
revizionisták minden igyekezete hiábavaló. Akik a Holokauszt kultuszt
pártfogolják, azok bármi mást is biztosított sikerrel támogathatnak,
mert ok uralják a nyilvános értekezés minden formáját. A Holokauszt
kultusz ennek a hatalomnak csak az egyik jelentéktelen megnyilvánulása.
Ez a hatalom csak mosolyog Dr. Finkelstein felfedezéseinek láttán.