PIROS TOJÁS SZOCIALISTA LENYÚLÁSA
ÉS A MAMILLAI PIROS VÉR

Rózsafának a tövéről/Gyöngyharmatot szedtem/Akit ezzel meglocsolok/Áldja meg az Isten!/Tündérország gyöngyharmata/Hulljon a fejedre/Hol a tojás, piros tojás/Ide a zsebembe!

Húsvéti versikék
(A Magyar Szocialista Párt Dr. Balogh László országgyűlési képviselőt hirdető húsvéti kampánylapja Dabasról)
Lovas István

Egy szocialista zsebnél nyilván nincs jobb hely, gondolhatták a szocikat megfutamító Dabas derék polgárai, akik ismerik a szocialista zsebek méreteit. Például abból az időből, amikor a Horn-kormány nem úgy tárgyalt az energia-multikkal, mint az Orbán-kormány a Danonnal (hányan vannak Magyarországon, akik elhinnék, hogy Hornék a Danonnal egyáltalán megpróbáltak volna tárgyalni a győriek és a gyár érdekében?), hanem a szabad piac és a szabad verseny minden ismert szabályait felrúgva saját maguk, pontosabban az ország számára, 8 százalékos nyereséget biztosítottak az energiaipar jó részét felvásárlóknak. Kisebbik koalíciós pártjuk, a szabadpiac „bajnokai”, a szerencsére padlót fogott SZDSZ pedig tapsolt a nemzeti érdekek és a szabad verseny fenékbe rúgásának. Mindez ma még szembetűnőbb, amikor április 25-én az Egyesült Államokban a szövetségi szabályzó hatóságok úgy döntöttek, hogy a kaliforniai energiaszolgáltatóknak nem a profitját garantálják (ezt az aljasságot és öncsonkítást nem csak ott, de minden bizonnyal a világ egyetlen országában sem mernék megtenni), hanem a tarifákat szabályozták. Mely „szociáldemokrata” lépés igazán nem volt várható a konzervatív Bush kormánytól, amely a szabad verseny bajnokaként lépett fel a kampányban is. Arról talán ne is szóljunk, hogy mit képzelnek minderről az SZDSZ olyan fiókvállalkozásai, mint a libertinus Hayek-társaság, melynek dogmái a mostani mértékben globalizált világban egyre kevesebbet érnek.

A Szövetségi Energiaszabályzó Bizottság a villamos-energia árakat május 1-jei hatállyal maximalizálja minden olyan esetben, amikor az ellátás Kalifornia ingadozó energiapiacán a kereslet 7,5 százalékának sávjába jut. Erről a bejelentésről nem láthattunk híradást a magyarországi balliberális sajtóban, de ez kiszámítható volt. Mint ahogyan a pártos újságírás mintaesete volt a képviselői vagyonnyilatkozatok közlése is. Most is a Magyar Nemzet (április 24) volt az üdítő kivétel, amely tárgyilagosan és részletesen ismertette a pártok ismertebb embereinek vagyoni helyzetét. Sőt, nem is kommentálta, pedig nem ártott volna. Hiszen azok, akik angolul nem tudnak, talán nem is gondolták, hogy az SZDSZ volt vezetője, Magyar Bálint kitől is kapja a havi 1500 dolláros apanázsát? A szövegben ugyanis csak ez olvasható: Open Society Institute. Magyar neve – Nyitott Társadalom Intézete – már közelebb viszi az olvasót ahhoz az emberhez, Soros Györgyhöz, aki magyarországi hálózatát a rendszerváltás után olyan célokra használta, amelyek a kirekesztésnek, az elit egyoldalúvá tételére tett igyekezetnek és a társadalom megosztásával a gyűlölet lehető legnagyobb elmélyítésének tett igazán jó szolgálatokat. Természetesen juttatásai adómentesek, mert alapítványi „ösztöndíjak”. A Magyar Hírlap Magyar Bálint fölött érzett lírai ellágyulása jegyében a ily módon „felejtette ki” az általa is érthetően kínosnak érzett pénzügyi mankót: „Magyar Bálint szabaddemokrata honatya a családi hagyaték, Szemere Bertalan íróasztala mellett azt is bevallja, hogy pártja gépkocsi- és mobilhasználat mellett ásványvízzel is segíti a frakcióülések alkalmából”. Szem nem marad szárazon. Magyar Bálint a vizet is bevallotta. Postabank VIP-es vezetésű, kispéldányszámú, külföldi eltartójának csak politikai okokból kellő lapja nyilván csak véletlenül felejtette ki a „Nyitott Társadalom” intézetét. A Népszava Torgyán eladósodott, Orbán autót vásárolt címmel ismertetett a saját szája íze szerint szerkesztve néhány vagyonnyilatkozatot (vajon a Magyar Nemzet cikke miért nem „Eörsi egyedül a Bárd/Cseri Inra Kft.-től havi 800 000-et kap” főcímmel jelent meg a nagyon tárgyszerű, de némileg vérszegény „Nyilvános a képviselők vagyona” cím helyett?). A Népszabadság (Üvegzsebűek a képviselők – Torgyánék 65 milliós adóssága – Balogh, Wekler vagyonosnak számít”), csakúgy mint a középtől balra álló laptársai, mélyen hallgatott Magyar Bálint havi fixéről. Horn Gyula anyagi helyzetéről ugyancsak a Magyar Nemzetből tudhattuk meg, hogy 290 000 márkát gyűjtött össze könyvének németországi eladásából. Sikerdíja Günther Grasszéval vetekszik. (A rendkívüli sikert Horntól ellenőrizni kívánó Magyar Nemzetnek Magyarország volt első embere elérhetetlen volt. Remélhetőleg egyszer még felbukkan.)

Egyébként a balliberális lapokban már a legkisszerűbb manipuláció is szerkesztési gyakorlattá vált. A Magyar Hírlap április 25-i számában „Imázspánik, avagy ki járatja le az országot külföldön? Újabb hullámokat keltett az Orbán-lista – A külföldi tudósítók szerint a magyarok rögeszmésen figyelik a róluk szóló cikkeket”, súlyosan manipulatív címmel a Friedrich Neumann Alapítvány által rendezett konferenciáról készített „beszámolójában” a lap minden felszólalót vastag betűvel emelt ki, Andreas Oplatka, a Neue Zürcher Zeitung budapesti tudósítója kivételével. Oplatka – akit e lapban egy rendkívül izléstelen olvasói levél (a magyar lapoknál nem szokás visszahívni a levélírót és meggyőződni, hogy valóban létező személyről van-e szó) támadott meg néhány hónapja, hányingert keltő módon - nem csak több fejjel magasodott ki korrektségében és tárgyilagosságában a Budapesten akkreditált tudósítók közül, de a konferencián is rendkívül tisztességesen érvelt. Nyilván ezért használta a balliberális lap a „nemecsek”-klauzulát.

Felüdülés volt arról olvasni, hogy most, végre, a szocialistáknak is leesett a tantusz, mely szerint Krasznai József, a zámolyi cigányvezér hazudozik. A „leghatározottabban” utasította vissza Nagy Sándor Krasznai azon állítását, hogy – mint Krasznai a Magyar Hírlapnak nyilatkozta – Herczog Edit és Tabajdi Csaba képviselők megkérdezték tőle, mennyiért jönnének haza. Surján Lászó (Fidesz), az Országgyűlés Európa Tanácsba delegált küldöttségének vezetője is megszólalt: felháborítónak tartotta Krasznai kijelentését. Sőt, hozzátette: „Krasznai ezzel elveszítette minden hitelességét”. A megélhetési politikusokban a legszebb az, ha önfeledten nyilatkoznak. Vajon a hosszú hónapok óta hazudozó, önmagát egyetlen adásban is többször megcáfoló Krasznai csak most, hogy az MSZP-seket vádolta, „vesztette el minden hitelességét” Surján szemében? Surjánnak is talán a legnagyobb értéke, hogy nincs belőle kettő.

Dési Jánosban (a Népszava és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és a Nemzeti Kulturális Program által támogatott Szombat szerkesztője) Surjánnal szemben az a jó, hogy ő tudja, kinek kell a gólokat rúgni a kettéosztott magyar pályán. Pedig foglalkozásának neve nem is politikus. Mint abban a publicisztikájában (április 26), amely az MSZP népszavazás-kezdeményezése melletti tapsvihar, és amelynek talán ez a „legbecsesebb” mondata: „Miután a népszavazás ötlete pr-szempontból elég jónak tűnik (mert ki ne szeretne több szabadnapot, magasabb nyugdíjat, ingyennyelvvizsgát, ki ne örülne – néhány elvetemült MIÉP-es kivételével, hogy a gyerekének nem kell bevonulnia), a kormányfőnek gyorsan közölnie kellett, hogy mindezzel ő is egyetért.” Mivel Dési a Szombat szerkesztője is, képzeljük el ezt a MIÉP-es közbevetést egy izraeli lapban emígy: „néhány elvetemült haredi kivételével…” (a harediek azon ortodox vallásos zsidók, akiket felmentenek a hadseregben való szolgálatból). Nem, ez ott nem képzelhető el egy ilyen jelzővel. Csak itt.

Az elmúlt két számban ismertetett anti-antiszemitizmus cikkek szerzőjének, Izrael Samírnak legutóbbi írásának első bekezdése szinte ide kívánkozik:

A dolgok manapság tényleg gyorsan mennek előre. Tegnap még alig mertük a palesztinok elleni hivatalos izraeli diszkriminációs politikát a kemény „apartheid” szóval elítélni. Mára, ahogyan Saron tankjai és rakétái védtelen városokat és falvakat lőnek, a jelző már nem is elég erős. Oktalan sértené ugyanis Dél-Afrika fehér szuprematistáit. Hiszen ők nem vetettek be cirkálókat és tankokat a bennszülöttek ellen és nem vették ostrom alá Sowetót. Nem negálták kaffírjaik (a fekete dél-afrikaiak egykori gúnyneve – A szerk.) emberiségét. A zsidó szuprematisták ezen túlléptek.”

A jóhumorú Samír cikkében egyébként a Haaretz mellett a Washington Postot „egy másik prominens zsidó lapnak” nevezi a Mamilla medence c., egyébként meghökkentő cikkében, amely a zsidók 614-ben a palesztinok ellen elkövetett, 60 000 áldozattal járó holokausztról szól, mely eseményt számos történelmi munkából „kioperáltak”. A mészárlást a Jeruzsálem Jaffa kapúja melletti Mamilla medencénél követték el, amelyből patakokban folyt a vér. Az áldozati számhoz Samír hozzáteszi, hogy akkor a föld lakossága 50 millió volt, vagyis százszor kevesebb, mint ma. Vagyis az arányok betartásával ez mai számokra fordítva 6 millió ember megölé jelentené.

AMÍR – AZ ANTISZEMITA VÁDIPAR WATERLOOJA

Home  English Articles  French Articles  Hungarian Articles  Italian Articles  Norwegian Articles  Polish Articles  Russian Articles  Spanish Articles  Friends and Foes  Talmud Translated  Discussion Board  Feedback  Picture Gallery  Search  Donations  Site Map

Send web related mail to webmaster@israel.net   and send mail with questions or comments about this web site to info@israelshamir.net