Elbuktunk a vizsgán
Israel Shamir:
2001, január 6
A zsibongó Tel Aviv, Allenby utcai vendéglőinek tarka tömegében látomás
tárult elém: Harci öltözetben, egy angyal jelent meg és fehér krétával három
szót írt a falra: Mene, tekel, ufarsin. Angyal-Angol on-line szótáram
azonnal fordítja a szöveget: Megmérettettél és könnyűnek találtattál.
Ezek, Izrael népének legsötétebb napjai. Sötétek, mint a magunk és elődeink
siralmai és tiltakozásai, amelyek olyan hiteleseknek bizonyultak mint a
dolláros bankjegy. 1968-ban, ifjú orosz zsidóként szülővárosom falaira ezt
írtam: “El a kezekkel Csehszlovákiáról.” Az orosz zsidó költő Alexander
Galitch gyönyörű mély hanglejtéssel olvasta előttünk felhívását:
“Polgártársaim, veszélyben a hazánk, tankjaink idegen földön vannak.” Több
orosz zsidó tüntetett a Vörös Téren és a rendőrök megverték őket.
Tiltakoztunk amikor orosz tankok voltak Budapesten, Prágában, és Kabulban.
Orosz állampolgárként, fontosabb volt számunkra a tisztesség, mint a rosszul
felfogott lojalitás. Fontosabb volt az emberség mint a vérségi hovatartozás.
Ezzel egyidejűleg, amerikai zsidó fiatalok tiltakoztak az Egyesült
Államoknak, a vietnámi beavatkozása ellen. Európában, a zsidó ifjúság
élvonalban harcolt a fajgyűlölet ellen.
Teltek múltak az évek és ma izraeli tankok vannak idegen földön. Ma, a mi
hadseregünk gyilkol ártatlan embereket, lakóházakat dönt le, okozza milliók
éhínségét, és folyamatos ostrom alatt tartja a palesztin falvakat. A mi
bűncselekményeink súlyosabbak az oroszoknak, a Csecsenföldön és
Afganisztánban elkövetett cselekedeteinél, vagy az Eamerikai Egyesült
Államoknak a Vietnámban elkövetett bűneinél, vagy a szerbeknek a boszniai
lakosság elleni kegyetlenkedéseinél. És tüntetnek-e vajon tömegesen a zsidó
értelmiségiek a Pennsylvania Avenue, vagy a Trafalgar Térnek megfelelő
izraeli sugárutakon, illetve köztereken? Tüntetnek-e az amerikai zsidók a
palesztinoknak az amerikai fegyverekkel való gyilkolása ellen? Felemelik-e
szavukat az orosz zsidók a Szent Földön rabszolga sorsba döntött
keresztények emberi jogainak védelmében? Nem. Írástudóink dicsőítik zsidó
harcosaink bátorságát, és orvlövészeink biztos kezét és zsoltárokat zengenek
a zsidó nép mérhetetlen emberségéről, mert porrá zúzhatnánk ugyan minden
nem-zsidót Palesztinában, de beérjük naponta néhány száz sebesülttel és
megcsonkítottal.
Nagyapám annak idején panaszkodott, hogy a cári Oroszországban rendeletek
korlátozták a zsidók szabad mozgását. A mai Oroszországban Anatoli Sharansky,
az emberi jogokért való küzdelem jelképe lett. A saját országunknak a
nem-zsidó lakossága szögesdróttal bekerített gyűjtőtáborokba van zárva. A
cári Oroszország zsidó ellenes intézkedései sokkal elviselhetőbbek voltak,
mint Izraelnek, a palesztinok szabad mozgását korlátozó rendelkezései. Egy
palesztin nem mehet el a legközelebbi faluba ausweis nélkül. A mi
fogdmegeink állandóan zaklatják és ellenőrzik őket. A palesztin csak
álmodhat ősi szülőföldjének tenger mosta partjairól. Mi megtiltjuk, hogy a
nem-zsidók beszennyezzék a tengerpartnak, a zsidók számára fenntartott
tisztaságát.
Ostrovsky jelentése szerint a Mossad ügynökei Jimmy Carter elnöksége idején
telefon lehallgató berendezést helyezetek el a közel keleti diplomaták
lakásaiban, hogy lejárassák az Amerikai Egyesült Államoknak az ENSZ-beli
nagykövetét Andrew Youngot. Young ugyanis nemhivatalos megbeszéléseket
igyekezett kezdeményezni a Palesztin Felszabadító Szervezet (Palestinian
Liberation Organization - PLO ) képviselőivel. Amikor Young, a mindkét
féllel baráti viszonyban lévő kuvaiti diplomata, Abdala Yaccoub Bishara
lakásán "véletlenül" találkozott a PLO nem-hivatalos képviselőjével Zehdi
Labib Terzivel, a kuvaiti diplomata lakásában elhelyezett lehallgató
készülék rögzítette az amerikai ENSZ nagykövet és a PLO delegátus
beszélgetést.
Az esetet a cionisták legfőbb propaganda orgánuma, a New York Times fő
oldalas hírként közölte és Jimmy Carter, a nyomásnak engedve felszólította
Youngot, hogy adja be lemondását. Ezzel az Amerikai Egyesült Államok
kormánya és a PLO közötti viszony kialakítására irányuló kísérlet meghiúsult
Ma mindez történelmi lábjegyzet csupán és Young, aki afrikai-amerikai, az
eset óta nem töltött be magas rangú állami hivatást
A zsidók évekig tüntettek a munka lehetőség és az oktatás terén való
egyenlőségért. A saját országunkban, mind az egyenlő munkalehetőségek, mind
az oktatás terén az egész ország területére alkalmazott teljes mérvű
megkülönböztetést veszettünk be. Az állami tulajdonban lévő villanyművek 13
000 alkalmazottja között hat nem-zsidó van; 0.004%. A Jordán folyó és a
tenger közötti terület lakosságának 40% nem-zsidó és ezek közül csak minden
negyediknek van szavazati joga. Az izraeli legfelsőbb bíróságnak minden
egyes tagja zsidó. Ugyanez a helyzet a kormányban, a légierőnél, s a
titkosszolgálatban is. Még a legfőbb izraeli liberális lap, a Haaretz
igazgatói tanácsában is mindenki zsidó.
A diaszpórában élő zsidók minden panaszát a fenti tények tükrében kell
értékelni. Mi nem az emberi jogokért, hanem a zsidók jogaiért küzdöttünk. A
mozgásszabadság és a szabad választás lehetőségéért harcoltunk, de csak a
zsidók számára. Az egyetemes választójogokért harcoltunk, de mi ezt úgy
értelmeztük, hogy ezek a jogok csak a zsidókat illetik. Nem törődünk azzal,
ha egyik ország hadserege betör a másik országba, vagy megszállja azt - ha
mi vagyunk a megszállók. Annak a látványa, amikor egy gyermek a géppuskatűz
ellen való hiábavaló védekezésként arca elé emeli kezét csak akkor indít mag
bennünket, ha a gyermek zsidó. A nem-zsidó gyereket mindenkor le lehet lőni.
Amikor Bialik azt írta, hogy az "ördög nem talált ki megfelelő büntetést
annak a számára, aki egy gyermeket meggyilkol", ő azt csak a zsidó gyermekre
értelmezte. Amikor elborzadt a pogrom jeleneteinek láttán, akkor csupán azon
borzadt el, hogy a pogrom zsidók ellen irányul. A pogrom önmagában nem
elítélendő. A felső-názáreti zsidók pogromot hajtottak végre Názáret
nem-zsidó lakosság ellen, de pogrom miatt senkit sem állítottak bíróság elé.
Néhány áldozat közvetlen meggyilkolásával, maga a rendőrség is segített a
pogrom végrehajtásában. Ettől még súlyosabbak voltak a Ramallah és Beth
Jallah területein, a tankok és tűzérségi helikopterek segítségével
végrehajtott pogromok.
Nagyapáink gyűlölték a pogromok országának nevezett a cári Oroszországot,
amíg azt meg nem semmisítették. Száz év orosz pogromjainak, azonban nem volt
annyi áldozata mint amennyi embert mi egy hét alatt meggyilkolunk. A
Kishinev lakosai ellen elkövetett pogromnak 45 halálos áldozata volt és 600
sebesültje. A múlt héten Izraelben 300 embert gyilkolta meg és több ezret
megsebesített. A cári Oroszország pogromjait annakidején minden író és
értelmiségi elítélte, Tel Avivban pedig alig egy tucat ember tiltakozott. Az
izraeli írószövetség pedig támogatta a nem-zsidó lakosság elleni pogromot.
1991-ben az orosz zsidók többsége állást foglalt a kommunisták ellen a
magántulajdon védelmében. Valójában, a zsidó magántulajdon védelmében léptek
fel, mert mi minden további nélkül elkobozzuk a nem-zsidók magántulajdonát.
Csak végig kell járni Jeruzsálem leggazdagabb városrészeit mint például
Talbieh, Ó-Katámon, a görög és a német településeket. Ezek a szebbnél szebb
helyek eredetileg a németek, örmények, görögök, angolok, oroszok,
palesztinok, keresztények és mohamedánok tulajdonát képezték. Azóta
mindezeket elkobozták és zsidóknak adták. Az elmúlt hetekben több száz hold
nem-zsidó tulajdonban levő földet koboztak el és száz meg száz nem-zsidó
lakóházat sajátítottak ki, vagy romboltak le.
A leggazdagabb orosz zsidó főúr, Guzinsky, közvetlenül letartóztatása előtt
Izraelbe jött, ahol feltétlen támogatásban részesült. Ezzel egyidejűleg a
világ támogatását kérte a maga számára, mert az orosz hatóságok meg akarják
menteni a közösség számára az ő karmai közé került televízió hálózatot.
Guzinsky mindenben egyetért Izrael politikájával és támogatja azt, Egyetért
tehát a magántulajdonnak, a nemzetiségi alapon történő elkobozásával is. A
zsidók letartóztatását ellenzi, míg a nem-zsidók ott pusztulhatnak a zsidó
állam börtöneiben.
Nagyon rövid időn belül sikerült aláaknáznunk a zsidóság sikereit a
demokrácia megvalósítása , az emberi jogok tiszteletben tartása és az
egyenlőségért vívott küzdelem terén. Mi az amit nem szerettünk a náci uralom
alatt? A rasszizmust? A mi rasszizmusunk sem kevésbé káros, vagy elterjedt.
A jeruzsálemi orosz nyelvű újság, az "Igaz Szó" több száz orosz zsidót
megkérdezett, hogy mi a véleménye a palesztinokról. A jellemző válaszok így
hangzottak: "Minden arabot saját kezűleg megölnék", "Az arabokat meg kell
semmisíteni", "Az arabokat ki kell telepíteni" Nem hiszem, hogy a náci
Németországban 1938-ban az eredmények mások lettek volna. Még a nácik sem
szándékozták kiirtani a zsidókat 1941 előtt. Valljuk be, a rasszizmus ellen
voltunk, amennyiben az másoknak az ellenünk irányuló rasszizmusa. A kivégző
osztagok és a Sonderkommando ellen voltunk, de csak akkor ha azok ellenünk
voltak. A saját gyilkosaink, az általunk megszervezett Sonderkommandót
dicsőítjük.
Az izraeli állam az egyedüli a világon, ahol hivatalos kivégző osztagok
működnek, amelyek a törvényesített merényleteket követnek el, és középkori
kínzási módszereket alkalmaznak. Arra kérem tisztelt zsidó olvasóimat, hogy
ne bánkódjon emiatt. Mi csak a nem-zsidókat kínozzuk és gyilkoljuk. A gettó
ellen voltunk, amikor bennünket kényszerítettek gettóba. Ma, a
legliberálisabb zsidó terv néhány szögesdróttal körülvett nem-zsidó, gettó
felállítását látja elő, amelyet zsidó tankok vennének körül és a gettón
kívül, annak közvetlen közelében zsidó gyárak épülnének, ahol Arbeit will
macht a nem-zsidót frei elvei érvényesülnének. A terv, a gettó számára
teljes mérvű belső szabadságot biztosítana miután előzőleg azt megfosztották
minden önálló jövedelmi forrásától.
Az izraeliek agymosása az óvodában kezdődik, arra tanítják őket, hogy a
választott néphez tartoznak, akik ugyebár Űber Alles. Azt sulykolják beléjük,
hogy csak a zsidók teljes emberek, és ennek alapján a mások meggyilkolása és
kifosztása megengedett. Izrael ez idáig az Egyesült Nemzetek egyetlen egy
határozatának felelt meg, mely szerint a cionizmus a rasszizmus egyik
megnyilvánulása. Kár, hogy a Szovjet Unióban a nemzetközi szellemű nevelési
módszerek nem állták ki a versenyt a zsidók felsőbbrendűségét hirdető
cionista propagandával. Sajnálattal gondolok a saját orosz közösségem
erkölcsi összeomlására itt a Szent Földön.
Amint az angyal izzó szavait felírta a falra, az bűnbánatra szólítá a népet.
Választhatjuk a megbánást mint Nineveh és visszaadjuk az ellopott javakat
jogos tulajdonosainak, s felhagyunk a nem-zsidók elleni igazságtalanságokkal
és gyilkosságokkal abban a reményben, hogy Isten megbocsátja eddigi
cselekedeteinket, ha nem is az irántunk érzett könyörületéből, de talán
megteszi azt kutyáink és macskáink érdekében. A bűnbánás helyett
választhatjuk azt, amit Sodoma választott, folytatjuk gonoszságainkat és
várjhatjuk a Palesztina haragos egeiből ránk zúduló kénköves tűz