Izrael Shamir:
A
leányzó és a szörnyeteg
Egy
borzalmas szörnyeteg pusztít a városon, megöli annak
védelmezőit, és arra készül, hogy felfalja a város
lakóit. Ekkor azonban egy félénk hajadon jelenik meg
előtte. Maga a látvány, a női ártatlanság, a törékenység,
a spirituális lét kifejezője, az igaz ügy
bizonyosságának ez a határozott megtestesülése elegendő
arra, hogy a szörnyeteget megfékezze. A szörnyeteg
megszelídül, a leány derékkötőjét annak nyakára köti és
elvezeti. Genovéva, és más női szentek gyönyörű
legendája, az emberi örökség része, amely számos művészi
szőttes és festmény tárgyát képezi.
A bátor és nemes lelkű
hajadonok ma is jelen vannak közöttünk. Ők azok, akik
megállították a az amerikai katonákat szállító vonatot,
a vietnámi háború idején. Ők állították meg a szovjet
tankokat Prágában 1968-ban, és Moszkvában 1991– ben. A
francia, orosz, amerikai, és német tankosok tudták, hogy
amikor egy nő békés szándékkal kerül útjukba, akkor meg
kell állni. Ez olyan alapvető élettani szabály, amelynek
mindannyian engedelmeskedünk.
Rachel Corrie egy olyan
szörnyeteggel került szembe, amely nem kegyelmezett meg
neki. Ez a fiatal amerikai lány, az ISM (International
Solidarity Movement, Nemezetközi Szolidaritási Mozgalom)
aktivistája, törékeny testével egy cionista buldózert
szándékozott megállítani, amely a palesztinok házait
rombolta le. Nem feltételezhette, hogy a buldózer
kezelője képes lesz higgadtan a szemébe nézni, s a tíz
tonnás acél szörnyeteggel eltiporni őt, majd s
visszatolatava, ismét áthajtani a testén. Rövid
életében, Rachelt semmi sem készíthette fel a cionista
laboratóriumban életre keltett szörnyeteggel való
találkozásra. Ez a szörnyeteg teljesen idegen és
ellenséges minden emberi megnyilvánulás iránt. Halála
előtt, szüleinek ezt írta: „ sem az olvasás, sem a
megannyi gyűlésezés, sem a hírek nem készíthettek fel
arra amit itt tapasztalok. Aki nem látta az nem
képzelheti el, hogy mit jelent az, hogy az emberek olyan
házakban laknak, melyeknek falait tanklövedékek járták
át. A megszálló hadsereg katonái a megfigyelő tornyok
magaslatáról állandóan figyelik a palesztin gyermekeket.
Igaz, hogy látta a
palesztin gyermekek holttesteit. Látta az izraeli
mesterlövészek golyói által kettéhasított koponyákat, de
azt remélte, hogy másként lesz, ha az izraeli hadsereg,
az Amerikai Egyesült Államok polgáraival kerül szembe.
Tévedett. Hazájának elnöke arra készül, hogy az amerikai
hadsereget Irak megsemmisítésére küldje, és ezzel Rachel
gyilkosai jutnak előnyhöz. Ezután ők lesznek élet és
halál urai a közép keleten. Ha Bush, elnök az Egyesült
Államok érdekeket képviselné, akkor most Rachel
gyilkosának a kiadását követelné. A buldózer vezetője
nem kivétel. Akik az izraeli buldózerek golyóálló
kilátója mögött ülnek, azok a cionizmus végső
produktumai. A cionizmus kezdi időszakában íródott sorok
pontosan kifejezik a cionista mozgalom fajtisztasági
jellegét: „Mi dam umi eza Nakim lanu geza” „Izzadságból
és vérből, egy új győzedelmes és kegyetlen fajt hozunk
létre.”- énekelték a cionisták. Rachel Corrie halálával
beteljesedett az idő. A „kegyetlen faj” többé nem puszta
álmodozás, hanem geopolitikai valóság. Néhány hónappal
ezelőtt egy zsidó buldózer kezelő megosztotta a világgal
Jenin lerombolásával kapcsolatos tapasztalatát:
„Nem kegyelmeztem meg
senkinek. D-9. buldózerommal mindenkit legyalultam.
Nagyon sok mindent lerombolta. Mindent meg akartam
semmisíteni. A terepi rádiókészüléken keresztül kértem a
feletteseimet, hogy adjanak engedélyt, hogy lentről
felig mindent leromboljak. Mindent a földdel tegyek
egyenlővé. Amikor parancsot kaptam, hogy egy házat
leromboljak, arra törekedtem, hogy ne csak egyet, de
többet is leromboljak. Három napig csak romboltam a
házakat. Az egész környéket. Minden házat is le akartam
rombolni. Minél többet. Saját szemeimmel nem láttam,
hogy a D-9.-es pengéje embereket is betemetett, vagy
kettévágott- e, de, ha ez megtörtént volna, akkor sem
törődtem volna vele. Ha egy házat sikerült lerombolnom,
még ha 40, vagy 50 embert be is temettem volna, nem
számított. Ha valamit sajnálok, vagy megbántam, csak az,
hogy nem romboltam le az egész tábort. A jenini küldetés
nagyon sok megelégedést jelentett a számomra. Nagyon
sokat. Senkinek sem volt ellenvéleménye. Ki merészelt
volna szólni? Ha bárki, egy szót is mert volna ejteni,
betemettem volna a D-9.-el.”
Rachel borzalmas halála
bizonyságul szolgálhat az Egyesült Államoknak, hogy a
közép keleten ma melyik ország jelenti a tényleges
veszélyt. A gyilkosok nem csak buldózerekkel, de
atomfegyverekkel is rendelkeznek. Ha Bush elnök tényleg
meg akarja tisztítani a közép keletet a tömegpusztító
fegyverektől, rendelje el az amerikai hadsereg
partraszállását Rafahban, ahol a világbéke tényleges
veszélye fenyeget, és semmisítse meg Izrael
tömegpusztító fegyvereit.
Angol nyelvű szöveg
Ramzy Baroud:
Nyugodj
békében, Rachel Corrie
…Vasárnap, 2003.
március 16. – án, a Gázától délre eső Rafah menekülttáborban, az izraeli
hadsereg buldózerje elgázolta, és a törmelék közé temette Rachel
Corrie-t, egy kedves 23. éves amerikai béke aktivistát.
Rachel, Washingt állambeli, Olympia
odaállt az izraeli buldózerek elé, hogy megakadályozza a palesztinok
házainak lerombolását. Senki más, csak Rachel, és néhány barátjának volt
bátorsága ahhoz, hogy ellenszegüljön az izraeli hadseregnek. Ennek a
tragikus halálnak a keserű iróniája, hogy nem Rachelnek kellett volna
Palesztinában helytállnia. Neki otthon, Amerikában, a vizsgáia kellett
volna készülnie. Izrael buldózereit az Egyesült Nemzeteknek kellene
leállítani, mert palesztin menekültek védelme az ENSZ kötelessége.
Rachel halála, az emberi áldozatkészség
ragyogó példája. Ez a korai és tragikus halál, az Egyesült Nemzetek
Szövetségének, a saját megbízatása iránti közömbösség következménye.
Rachel nem a genfi egyezményre hivatkozott, amikor az izraeli buldózer
elé állt, és nem valamelyik ENSZ határozatára gondolt mielőtt az izraeli
buldózer keresztül hajtott rajta, és betemette, és kétszer áthajtott a
testén, oda és vissza, annak ellenére, hogy a jelenlevők rémülten kérték
a buldózer kezelőjét, hogy álljon meg.
Rachel a saját testét helyezte a
palesztin menekültek és a földgyalu közé. „Rachel egyedül volt a ház
előtt, amikor kiabáltunk, hogy a (buldózer) álljon meg,” jelentette ki a
28 éves Greg Schnabel, a chicagói Associate Press képviselőjének.
„Rachel integetett a buldózernak, hogy álljon meg, majd ismét
integetett. Azután elesett, a buldózer pedig csak haladt feléje.
Mindannyian kiabáltunk: Állj meg, de az nem állt meg. Teljes hosszában
áthaladt rajta, majd hátra felé menet ismét áthajtotta testén.”
Emlékszem egy interjúra, amelyet Um
Jamal Al-Shalabi, jenini lakossal készítettem. Ő is megkísérelte
megállítani a buldózert, de az nem állt meg, és ledöntötte a házat,
amelyben annak béna kisgyermeke, Jamal volt. „Időre dolgozunk”
jelentette ki a buldózer vezetője, aki a csoport többi tagjaival egész
városnegyedeket döntött le, és sok esetben, úgy, hogy a lakók még a
házakban voltak.
Annak ellenére, hogy ez ilyen tragikus,
Izraelnek a megszállott területeken való magatartása mindenütt azonos. A
közelmúltban egy izraeli orvlövész Jeninben lelőtte Ian Cook, ENSZ
tisztviselőt, akinek a megbízatása az volt, hogy a palesztin
menekülteket segítse. Izrael 2002. áprilisában megtámadta a jenini
menekült tábort, és ott végtelen pusztításokat vitt végbe. Ian Cook
megbízatása az volt, hogy a menekül tábor lakói életkörülményeinek a
helyreállítását segítse.
Az izraeli hadsereg azt állította, hogy
Ian Cooknak revolver volt a kezében, nem pedig telefon. Az izraeli
hatóságok azonban nem adtak magyarázatot arra, hogy miért hagyták, hogy
az ENSZ képviselője a helyszínen elvérezzen, amíg annak palesztin
munkatársai azon fáradoztak, hogy életét megmentsék. Vajon, hogyan fogja
Izrael megokolni Rachel Halálát? Vajon Rachel törékeny alkata
veszélyeztette-e az izraeli hadsereg biztonságát? Vagy, ez is csak egy
„jóhiszemű tévedés volt? Amíg több mint 200,000 amerikai és majdnem
50,000 angol katona áll készenlétben Irak megtámadására, függetlenül
attól, hogy ez a megszállás a nemzetközi jog alapján milyen minősítést
nyer, a magunkhoz hasonló emberek, egyetemisták, anyák, és apák, a világ
minden részéről elözönlik a palesztin megszállt területeket, hogy
védelmet nyújtsanak a palesztin nép számára. Ugyanúgy, mint Rachel
esetében, csak testükkel állhatnak ellen a mamut izraeli Merchava
tankoknak és a D-9 buldózereknek. Fel vannak háborodva, mint mi is, az
Egyesült Államok képmutatása miatt, valamint az
„elkötelezett felek” szószegése miatt, mert azok nem tarttják be azokat
a határozatokat, amelyeket megszavaztak.
Egy hadsereg brutalitását semmi sem
jellemzi, jobban mint az a tény képes halálra tiporni egy nőt, csak
azért, mert az Rafhaban a házak lerombolása ellen tüntet, vagy meg akar
menteni egy béna gyermeket Jeninben. Ezzel szemben azonban felemelő az
emberek bátorsága, a kegyetlenséggel szemben. Nem csak a palesztinoké,
hanem azoké is, akik a szó szoros értelmében életüket kockáztatják egy
nép érdekében, amelyről a nemzetközi közösség megfeledkezett, amelynek
léte nem számít, és akiknak esetében a memzetközi törvények betartása
felesleges.
Bocsáss meg nekünk Rachel, hogy ilyen
kegyetlen halállal fejezted be életed. Utolsó sikoltásaid
megrepesztették szívemet, és nem csak az enyémet. De, nem csak a
buldózer vezetőjére haragszom, aki különben háborús bűnösnek minősül. Az
amerikai kormány a felelős, amely folyamatosan ellátja Izraelt a gyilkos
fegyverekkel és politikai védelmet nyújt a te gyilkosaidnak és ezer és
ezer ártatlan áldozat gyilkosai számára.
Ezen a napon, egyek vagyunk veled
Rachel, és a te emlékednek adózunk, mert életedet áldoztad az emberi
tisztességért és igazságért. Nyugodj békében.
Eredeti, angol szöveg.
CounterPunch, 2003.
március 17.
Israel Shamir néhány
írásának magyar fordítása megtalálható a
szerző honlapján.
Ramzy Baroud a
PalestineChronicle.com főszerkesztője, és a 2000. – ben elkövetett Jenin
elleni izraeli támadást dokumentáló antológia szerkesztője (Searching
Jenin: Eyewitness Accounts of the Israeli Invasion 2002.)
Epilógus
A szemtanúk
szerint, a buldózer készakarva hajtott Rachel felé. Először
betemette törmelékkel és homokkal , majd kétszer keresztül hajtott
rajta, oda és vissza. Rachel kezei és lábai el voltak törve és koponyája
összeroppant.
Joseph
Smith, egy Missouri álambeli egyetemista szerint, Rachel barátai és
munkatársai néhány nap mulva megemlékezést tartottak Rachel halálának
emlékére. Egy csokor szekfűt
szándékoztak elhelyezni, és egy fát akartak elültetni a színhelyen.
"Ekkor azonban megjelent a helyszínem egy izraeli gépesített alakulat és
könnyfakasztó gázzal, és riasztó bombákkal támadt a csoportra.” A
mindegy száz tagú csopornak, a helyszínen maradt tagjait később az
izraeli hadsereg egy másik gépesített osztaga igyekezett eloszlatni.
Ebben az osztagban jelen volt ugyanaz a buldózer is, amely Rachelt
halálra gázolta.
Nyugodj, békében, Rachel Corrie.
Socialist Worker; March 23, 2003
Simándi Ágnes:
ma
ugyanúgy
ma
ugyanúgy lehetne
béke. rózsák a dérben
üveggé fagyva: szótlan
reggel virrad élőre,
reszketőre. se kérdés
se válasz nem hangzik el
az írástudók szégyenére,
mert ma ugyanúgy
lehetne csillagos nyári ég
az ezeregyéjszaka
küszöbén
visszaforduló suhancok
mosolyában. ma
ugyanúgy lehetne béke
de füzérek örömén
a mosolyok árnya zuhan
s buldózerek temetnek
élo, emberi testeket.
józan részegek számítják ki
az orkán utáni csendet.
a kozmosz közönyét
2003. márc. 19.
|