A
zsidók és a birodalom
Israel Shamir beszéde Westmnisterben, a
Lordok Házában, 2005. február 23.
Hölgyeim és Lordok,
uraim, barátaim
Nagy megtiszteltetés számomra, hogy szerény
jaffai íróként, itt a demokrácia, és az arisztokrácia közös
lakhelyén köszönthetem Önöket. Engedjék meg, hogy megköszönjem
ezt a lehetőséget házigazdámnak, szeretett testvéremnek,
Yorkshire-i Rotherdam Lordjának, Nazir Ahmednek. Nagyon boldog
lennék, ha ma egy másik szeretett barátom, a közelmúltban
elhunyt Sir Robin, Lord Phillmore is köztünk lehetne, mert az ő
barátságának köszönhetem, hogy zsenge újságíróként annak idején
a nagytekintélyű BBC hírügynökségnél dolgozhattam. Lord
Phillmore segített át a kezdeti nehézségeken, neki köszönhetem,
hogy megismerhettem a régi Angliát, mert az ő háza a legangolabb
környéken, Thames vidéki Henley-ban volt. Ennek köszönhetően
Anglia ifjúságom szerelme volt. Ma is emlékszem az eredeti
Brakespear sört felszolgáló sörözőkre, Kensigton zöld
pázsitjára, a tejsüvegek az ajtó előtt, a frissen sült tojás és
szalonna, s a pirított kenyér illatára, Guardian napilap a finom
fogású lapjaira, az angol háziasszonyok vendégszeretetére, akik
a legkülönösebb alkalmakkor is szerét ejthetik, hogy egy csésze
teával megkínáljanak. Emlékszem, az angol férfiak
lovagiasságára, (fair play), a zöld pázsitokra, a vidéki Blake,
Hopkins, Waugh, és GK Chesterton Angliájára, és nem pedig Nagy
Britániára, a birodalomra.
Magát Angliát, nagyon szeretem, de nem a
Birodalmat. A Birodalom egy tizenkilencedik századbeli gonosz
találmány. A Birodalom tette tönkre Irakot, és jóval a jelenlegi
Bush – és Blair általi támadást megelőzően, mérges gázt használt
annak polgárai ellen. Nem volt olyan ország, amely túl messze
lett volna a Birodalom erőszakos beavatkozásai ellen, legyen az
Shimonoseki Dél-Japánban, Gondor az etiópiai hegységekben,
Bejingtől Archangelsik, a britániai Oriente halászfalutól,
Bagdadig, Dublintól Kandaharing, Drezdától, a palesztinai Akkáig
– a Birodalom sorra lebombázta őket. Nem Anna királynő
uralkodásának időszakáról beszélek, hanem az elmúlt százötven év
történelmét idézem, hanem azt a korszakot amióta az önök első
hűséges cionista vezetője, Lord Beaconsfield hatalomra került. A
mi hazánkban, Palesztinában a jelenlegi szenvedések és
nyomorúság a birodalmi beavatkozás eredménye. Az első Intifada,
a 1936–1939-es nagy arab felkelés a fenyegető cionista
térfoglalás ellen irányult. Ezt a felkelést a birodalmi erők
kegyetlenül elfojtották. Az őshonos palesztinok ezreit
legyilkolták, kivégezték, felakasztották, száműzték
szülőföldjükről. Az 1948-as arab vereség nem érthető meg az azt
megelőző Palesztina elleni birodalmi beavatkozás ismerete
nélkül. A cionista hadsereg csak a kegyelemdöfést adta meg a
lefegyverzett, vérző, erőtlen falusi lakosságnak, amelynek
legjobb harcosait a Birodalom előzőleg megsemmisítette.
Rendben van, mondanák Önök, miért bolygassuk a
múltat? Mindezt azonban számba kell venni, mert a Birodalom ma
sem a múlté. Miután az angolok vérét kiszívta, iszonyatos
élősködő módjára a másik világtájra vándorolt. Fővárosát
Washingtonba és New Yorkba helyezte át, amíg Anglia szolgai
viszonyba került vele, ugyanúgy, mint egykoron Görögország
kiszolgálta az Új Rómát, vagy helyesebben, amint Tyre alávetette
magát Karthágó uralmának. Nem elég, hogy az Önök légiereje (RAF)
támogatja az amerikaiakat, de az angol hírügynökség, a BBC, a
tárgyilagosság egykori példaképe is az Új Birodalom propaganda
szócsöve lett.
Nem azért jöttem, hogy elmarasztaljam Önöket,
hanem azért, hogy együttérzésemet fejezzem ki az Új Birodalom
egyik áldozata iránt.
Harminc évvel ezelőtt jártam nálatok utoljára,
és azt tapasztalom, hogy a Birodalom Titeket is ugyanúgy
felemészt, mint mindenki mást. London közönséges kozmopolita
várossá vedlett, filmgyártásotok lezüllött, utcáitokat ellepi a
nemzetközi áruházláncok sorozata, újságjaitok a cionisták
tulajdonát képezi, és annak a veszélye fenyeget benneteket, hogy
Ti is ugyanúgy elporladtok a birodalom őrlő súlya alatt mint a
régi rómaiak és a makedónok, s helyetekbe az amerikaiak lépnek.
A Birodalom nem túlságosan könyörületes a népek
iránt, beleértve a saját népét. Vegyük csak példának
Palesztinát. Ezer és ezer angol fiatal vesztette életét
Palesztina meghódításában, csak azért, hogy azt a zsidóknak
adományozzák. Nagyon sok kegyetlenkedést hajtottak végre,
rengetek őslakos palesztint megöltek a zsidók jelenlegi
fensőségének megalapozása érdekében. Ezt senki sem köszönte meg
nekik. Az idősebbek még emlékeznek a cionista terroristáknak az
angol katonák elleni támadásaira, a Lord Moyne elleni
merényletre, vagy arra a két angol altisztre, akiket a zsidók
elraboltak, majd felakasztották őket, és holttestüket
megbecstelenítették azzal, hogy azokat aláaknázták. Menachem
Begin, Izrael volt miniszterelnöke különösen büszke volt erre az
esetre. Az ifjabb nemzedék erről semmit sem tud, mert
tömegtájékoztatási eszközeiteket a cionisták bitorolják: Conrad
Black és a Murdock család, akiknek nem érdeke, hogy erre
emlékezzenek.
Fontos azonban emlékezni, mert az Új Birodalom a
réginek a nyomdokain halad. Ma az Amerikai Egyesült Államok és
Anglia, az előbbi alattvalójaként, a zsidók közép-keleti
hatalmának biztosítása érdekében harcolnak Irakban. Angliának,
de még üzleti érdekeknek sincsennek, sem Bagdadban, sem
Basrában. A közép-keleti háborúnak, terrornak, és más
feszültségeknek egyetlen meghatározó oka van – a zsidó
fensőrendűség megvalósítása. Izraelben, vagy Palesztinában
holnap megvalósulhat a béke, ha megegyezhetnénk a zsidók és a
nem-zsidók egyenrangúságában. De ez az elv, amelyet Európában
olyan szigorúam alkalmaznak, az izraeli zsidók számára vallási
tilalomnak számít. Ez ugyanaz, mint ahogy Angliában az 1832-es
reformok előtt az Önök elődei sem egyeztek a köznép és a nemes
törvény előtti egyenlőségével, vagy amint Ian Smith Rodesiájában
a fehér telepesek sem egyeztek azzal, hogy a fehér telepesek sem
fogadták el az ország őshonos lakosaival való egyenlőséget. A
zsidók ma nem fogadják el a másokkal való egyenlőséget. De Önök
miért segítik őket a fensőrendűségük megvalósításában? Van egy
amerikai vicc (Jay Leno-tól származik). „Ha a Jóisten nem törli
el a föld színéről Hollywood Boulevardot, akkor kérjen
bocsánatot Szodomáért és Gomorráért.” Valóban, ha Anglia
továbbra is a faji és vallási megkülönböztetésen alapuló zsidó
államot támogatja, kérjen bocsánatot Rhodesiától és Dél
Afrikától. Valójában, miért támogatja Anglia jelenlegi zsidó
államot? Ez nem egy szónoki kérdés. Miért kezdett az Új
Birodalom háborúba? Miért tette ki magát hatalmas költségeknek
és veszélynek, miért hárította magára a világ nagy részének
haragját, és mindezt a zsidó fensőrendűség érdekében?
A könyvemben, amelyet itt népszerűsíteni
szeretnék – megkísérlem bemutatni a zsidók különleges szerepét a
birodalmi létformában. Felületesen szemlélve ez a
személyiségekre utal. Ez látszólag bizonyos a
neo-konzervatívoknak Washingtonban betöltött különleges
szerepével, és az amerikai, és más országbeli zsidó média
monopollal magyarázható. A média tulajdon, annak ellenőrzése, és
maga a kiadás is nagymértékben valóban a zsidók kezében van.
Rotchild a múlt hónapban vásárolta meg a Liberacion c. francia
napilapot, egy izraeli állampolgár pedig megvásárolta az egyik
svédországi TV csatornát. Ez a megállapítás az imperializmus
alapvető meghatározásának szempontjából helytálló, de nem
elegendő.
Az Új Birodalom, mind teológiailag, mind az
eszmerendszer szempontjából, még inkább át van itatva a
judaizmus értékeivel, mint a régi. Ez az, amiről beszélni
szeretnék, mert egy bizonyos egyén, vagy egyének vallását, vagy
nemzetiségét firtatni nem csak helytelen, hanem gyakran
megtévesztő is. Valójában, a judaizmus értékvilágának ellenségei
gyakran zsidó eredetűek. Engedjék meg, hogy a fenti állítás
bizonyítékául Szent Pál, Marx Károly és Simone Weil nevét
említsem. Egy mási példa Sir Carl Popper, az Önök egyik társa,
aki a judaizmus „kiválasztottság” fogalmát „aljasnak”
minősítette („vile”). Carl Popper visszautasította, azt is
visszautasította, egyik zsidó évkönyven való szereplését is,
azzal a megokolással, hogy nem hisz a „faj” fogalmában, és zsidó
eredete ellenére semmi köze a zsidó valláshoz és a zsidó
értékekhez. Tehát ne az eredetre összpontosítsanak, az
ideológiát vizsgáljuk. Az Önök esetében Michael Howardnak
kevesebb köze van a judaizmushoz, mint Tony Blairnek, mert
Howard ellenzi az angol polgári jogok korlátozását, és a
muzulmánok ellen irányuló törvényhozást, amíg Tony Blair az
izraeli érdekek szolgálatába állt és belesodorta az országot az
Irak elleni háborúba. Amíg a judaizmus iránti hajlam csupán egy
beállítottság, egy világnézet, addig a zsidókkal való különleges
együttérzés a birodalmi létforma iránt elkötelezettség
bizonyítéka. Tony Blair a Birodalom buzgó támogatója. De, ha ez
nem is tudnánk, könnyen kitalálhatnánk, Tony Blair az izraeli
állam feltétlen támogatója. A zsidó államban a zsidónak több
joga van, mint egy nem-zsidónak. Izrael három, vagy négy millió
őshonos lakosának nincs sem szavazati joga, sem állampolgársága,
és ennek az egyetlen oka az, hogy nem zsidók. Ne felejtsük el,
Rhodesiát, mint államot éppen a faji fensőrendűség miatt
szüntették meg.
Ez az érzés, hogy „a zsidók különlegesek, a
közelmúltbak Ken Livingstone esetében bizonyosodott be, amely
Harry herceg csíntevésével egy időben történt. Azt hallottam,
hogy a legközelebbi rendezvényen Harry herceg Ken Livingstonnak
öltözik. Ken Livingstone esete egyszerű: a polgármester goromba
egy kontárral szemben. Újságíróként ugyan együtt érzek az
újságíróval, de a gorombáskodás az újságírói hivatás velejárója.
Az esetet azonban aránytalanul felfújták. Ha, Ken ugyanolyan
goromba lett volna királyi család valamelyik tagjához, mint a
polgármester volt hozzá, akkor megbocsátottak volna neki, sőt
biztatták volna.
Az önök idegengyűlöletének mindehhez semmi köze.
Nemrég a BBC Hard Talk (Kemény szavak) c. műsorát hallgattam,
amelyben Tim Sebastian az egyik Angliában élő ázsiai származású
ugandai üzletembert faggatott, s a következőket mondta neki: „Ti
ázsiai ugandaiak nagy számban részt vesztek a tiltott árúkkal
való kereskedelemben (fekete piac), valamint a valuta
csempészetben, gyűlölitek a helybelieket, és ellene vagytok a
velük való összeházasodásnak.” Jellemző, hogy hagyományosan a
zsidókat is ugyanezzel vádolták. Ha Tim Sebastian ezeket egy
zsidóra mondta volna, még ugyanaznap elveszette volna állását.
Mivel azonban muzulmánokról volt szó, semmi sem történt. Csupán
„Kemény Szavak” voltak, nem pedig fajgyűlölet. Szerintem, a Ken
Livingstone esetnek ez az aránytalan visszhangja szintén a
zsidóknak a birodalomhoz való rejtélyes viszonyának a
bizonyítéka. Ezért szeretik a zsidók a Birodalmat. Ha
választhatnak Anglia és a Birodalom között, a zsidók a
Birodalmat választják. Benjamin Ginsberg a John Hopkins Egyetem
társadalomtudományi karának professzora könyvet írt erről,
melynek címe: „The Fatal Embrace” („A halálos ölelkezés”), amely
azt bizonyítja, hogy a zsidók felettébb szeretik a Birodalmat,
bármely Birodalmat: Ferenc József, az Osztrák Magyar Monarchia
utolsó császára azt vallotta, hogy a zsidók a leghűségesebb
alattvalói. Az Önök hazájában, Disraeli különösen büszke volt
zsidó származására, és odaadó volt a Birodalom iránt.
Egy zsidó vicc arról szól, hogy a forradalmi
Odesszában volt két testvér, és az egyik kivándorolt Angliába és
igen csak megkedvelte a Birodalmat, a másik pedig Oroszországban
maradt. Néhány év múlva az Angliában élő testvér kihozatta az
oroszországi testvért, s amikor az megkapta az angol
állampolgárságot, zokogni kezdet. A másik testvér pedig
vigasztalta, hogy ne bánkódjon, hiszen valahogy csak megélt
Oroszországban is, és történhetett volna fordítva is. „Nem
érted,” -szólt az orosz testvér. „Azért sírok, mert elveszettük
Indiát.”
A zsidóknak a Birodalom iránti szeretete azt is
megmagyarázza, miért változtatják meg olyan könnyen az egyik,
vagy a másik Birodalom iránti hűségüket. Valóban ugyanazok, akik
egykoron az orosz, a francia, vagy az angol birodalom hűséges
tagjai voltak, ma az Amerikai Birodalom lelkes hívei. Vannak
olyanok, akik ezt árulásnak minősítik, de a zsidók magát a
Birodalmat szeretik, nem igen törődnek azzal, hogy ki irányítja
azt. A zsidók jók a Birodalom számára mindaddig, amíg a
Birodalom jó hozzájuk.
Angliában van egy meglehetősen nagyszámú
muzulmán közösség. Szerintem az iszlám egy fajta kereszténység,
amelynek több köze van a Hiszekegyhez, mint a pünkösdi
gyülekezetnek, vagy némely amerikai felekezetnek. Ami ennél még
fontosabb, az angliai muzulmán közösség ma a Birodalommal
szemben a szabadság oldalán áll, és nem ijednek meg a judaizmus
értékeinek végrehajtóitól, sem a zsidóktól, sem a
keresztényektől. Ez a közösség roppant fontos a jelenlegi
helyzet megváltoztatása szempontjából. Reméljük, hogy ez fontos
állomása lesz Anglia jövőjének is.
A jelenlegi állapot kiváló alkalom a jobboldali
és baloldali megosztottság felszámolására is. Ma Michael Howard,
mint jobboldali a szabadságot képviseli – Blair, pedig
baloldali, de a muzulmán ellenes törvényhozás, a rendőri
ellenőrzés és a háború híve. A baloldali és a jobboldali
fogalmaknak, a nagyobb pártok esetében nincs sok jelentősége.
Vannak a Birodalom barátai, és vannak azok, akik ellenzik annak
értékrendszerét. Tény az is, hogy a cionisták minden pártba
beszivárogtak. Az imperialista ellenes erők új egyeztetésre van
szükség egy olyan politikai összefogásra, amely hazarendeli a
tengeren túli angol csapatokat, olyan összefogásra van szükség,
amely önállósítja Angliát az Amerikai Birodalomtól.
Bernard Shaw: Az almásszekér (The Applecart) c.
futurista színjátékában az Amerikai Egyesült Államok arra
törekszik, hogy uralma alá kényszerítse Angliát, de egy bölcs
uralkodó megóvja annak önállóságát. Angliát sürgősen meg kell
szabadítani az Amerikai Egyesült Államok mindent behálózó
befolyásától, a Bostoni Teadélután angol változatára van
szükség.
Jews And The Empire By Israel Shamir
|