Israel Shamir’s „Yuletide
Message” in Hungarian
Karácsonyi üzenet
Az nem véletlen, hogy Krisztus Judeában
született, egy nappal a téli napforduló után, az esztendő
legsötétebb időszakában. Az sem véletlen, hogy galileai
palesztin menekült családba született, amelyet a katonák a
sivatag peremén lévő barlangokba üldöztek.
Az Emberfia a földön bárhová születhetett volna,
és nagy dicsőítéssel fogadták volna. Ehelyett a legsötétebb
időszakot és a legsötétebb helyet választotta, és a létező
legalantasabb sorsot. Úgy jött, mint a fény, ott és akkor,
amikor a legnagyobb szükség volt rá.
Palesztinai születését néha úgy értelmezik, mint
a népnek, amelynek körében született, a különleges
kiválasztását. „A zsidók érdemesnek találtattak arra, hogy
világra szüljék Krisztust”, prédikálják az evangéliumi cionisták
abbeli törekvésükben, hogy támogassák Izraelt. Egy másik
cionista származék, a Zsidók Jézusért, megpróbálja kisajátítani
Krisztust, mint velük azonos vallásút, és mint zsidó társukat, a
zsidók megmentőjét. Egy egész PR ipar foglalkozik annak az
eszmének a terjesztésével, hogy Jézus zsidó rabbi volt, és hogy
ezért tisztelettel kell adózni a zsidóknak.
De a szöveget más megvilágításban is lehet
olvasni: Jézus azt választotta, hogy a legsötétebb időszakban, a
legsötétebb helyen, és olyan emberek között szülessen, akiket a
legsötétebb eszmék tartottak rabságban. Abban az időben a zsidó
paradigma a kettős mércéknek a rendszere volt, a kölcsönös
támogatásé, egyesítve a kívülállók semmibe vételével, befelé a
szereteté, kifelé a gyűlöleté. Krisztus azért választotta, hogy
ott szülessék, mert úgy érezte, hogy ez a legveszélyesebb eszme,
amellyel az emberiség szembesül, amelyet magára kell vállalnia.
A hagyomány szerint halála után lement az alvilágba és
megmentette az igaz lelkeket. Ezt pokolra szállásnak nevezik,
aminek a szemléltető bemutatását nagyon sok templomban meg lehet
találni, pl. a chorai Szent Megváltó kolostorban, Isztambulban.
Az ő születése a farizeus hatalom alatt álló, heródesi Judeába,
a pokolra szállásának az előképe volt. Ő a legrosszabb helyre
érkezett és megmentette az igazak lelkét, Péterét és Pálét,
Jánosét és Jakabét, és más jó emberekét. Alig három évszázaddal
a születése után az emberi testvériségről szóló eszméje
diadalmaskodott. Sajnos, a sötétség erőit nem győzte le.
A felsőbbrendűségnek, az egyenlőtlenségnek az
eszméje, annak, hogy légy jó a rokonodhoz és szörnyű a
többiekhez, újra a legnagyobb veszéllyé vált, amellyel az
emberiség szembesül. Kétezer évvel utána, amikor az emberiség
megtett egy teljes kört, most ugyanarra a helyre érkezett
vissza. Betlehem újra gyászolja az ártatlanjait. Heródes
királynak egy újabb, jobban felszerelt változata uralkodik
Jeruzsálemben. A kettős mérce alkalmazása újra terjed a földön,
és foglyul ejti a nagy birodalmakat. De mégis van remény: a
legsötétebb napok már mögöttünk vannak. Örüljetek és vigadjatok!