The WRITINGS of ISRAEL SHAMIR
For One Democratic State
in the whole of Palestine (Israel)

FOR FULL EQUALITY OF NATIVE AND ADOPTIVE PALESTINIANS

FOR One Man, One Vote

Home


Search

Israel Shamir’s „Yuletide Controversy” in Hungarian (in volume „Our Lady of Sorrow”)

 

Attention: I could not translate the expression „a kindred Libran”. I suppose it is an astroliogical reference, but coud not find its Hungarian equivalent, so I left it out.

The Hungarian equivalent of Christmas has no meaning at all. Perhaps this may be the reason that the Jews have no problem with the word. So I thought it right to put in a remark that the English name refers to Christ. Similarly I had to explain, what „kwanzaa” is.)

 

Karácsonyi vita

A „Fájdalmas Szűzanya” (Our Lady of Sorrow) c. kötetből

 

A karácsonyi üdvözlet sosem volt vitatéma, de ennek már vége. A Születés időpontja heves szóváltást keltett a barátaim és olvasóim között. Miami-ból írta Lane: „tudomásom szerint Krisztus születésének a valódi ideje szeptemberben volt”. Szaúd-Arábiában Shanaz más nézeten volt: „Jézus áprilisban született, ellenőrizze”. A virginiai John Williams professzor magyarázata: „Bizonyára tudja, hogy a legtöbb történész szerint Jézusnak szeptemberben, a Szűz jegyében kellett születnie. A születése „hivatalos” napját az Egyház helyezte közvetlenül az év legrövidebb napja után, hogy kihangsúlyozza, hogy ő a világ világossága”. Bryce, Atlantából, megint más időpontot ajánlott: „a legtöbb tudós egyetért abban, hogy Jézus október közepén, végén született.

***

A javasolt időpontok micsoda változatossága, és mindegyik „tényleges”, és a „legtöbb szakértő” elfogadta! Nem hordoz jelentést ez a vita? Nos, a tárgyra! Nincs és nem is lehet semmiféle új történeti tudás a Megtestesülésről, amely ne lett volna ismert, mondjuk a betlehemi szent Jeromos, vagy a caesareai szent Eusebius előtt. Ahogy a századok és az ezredek elmúlnak, mi nem tanulunk többet ezekről az időkről, csak felejtünk. Valószínűtlen, hogy Betlehem népe emlékszik egy alázatos galileai születésének az eseményére. Az egyház az akkor rendelkezésére álló legjobb adatok alapján határozta meg az időpontot. Akik akkor döntöttek, erős hitű, kíváncsi emberek voltak, akik a valódi tényeket akarták megállapítani, ezért semmi okot nem látok arra, hogy kételkedjem a megállapításukban.

Megtehette-e az Egyház, hogy áthelyezi a születése napját, hogy kihangsúlyozza, hogy ő a világ világossága? Mielőtt erre válaszolok, idézek egy szórakoztató könyvecskét, amelyet a 19. sz. második felében adtak ki a következő címmel: „Napóleon, mint a Napmítosz”. A szerző bebizonyítja, írd és mondd, hogy Napóleon sosem létezett, ő csupán a Napmítosznak egy újabb változata volt és a 12 tábornoka, igen, igen, jól gondolják, az Állatöv 12 hónapja. Ilyen alapon az ember úgy is érvelhetne, hogy Sabbatai Zevi, a 17. sz. nagy zsidó prófétája, csak kitalálás volt, mert ő Ab 9-én, a Templom lerombolásának a napján született és halt meg. Nagyon sok fontos ember született sokat ígérő napon. Krisztus miért ne születhetett volna olyanon?

A születés napjában való kételkedés egy súlyosabb kételyt takar: a kételyt az isteniben, a kételyt az elrendelésben, a kételyt Isten létezésében. Ha Isten létezik, ha gondoskodott a csillagról, hogy bejelentse Krisztus eljövetelét, miért volna különös, ha olyan napon születik, amely fontos az egész emberiség számára? Ellenkezőleg, csak ez ésszerű. Az Emberfiának a születése kozmikus esemény volt, amelynek a bekövetkezte egy különleges napra volt remélhető. Mivel ő a világ világossága, a téli napforduló után született. Még ennél is fontosabb, hogy az év legsötétebb napja a föld legsötétebb helyére utal. Jeruzsálem volt a kétféle mérték rendszerének, a belső megértésnek és a külső gyűlölködésnek a gyúpontja a földön. Krisztus azért választotta, hogy ott szülessék, mert érezte, hogy ez a legveszélyesebb eszme, amellyel az emberiség szembesül, és ezt magára kell vennie.

Az evangéliumi cionisták, akik figyelmen kívül hagyják ezt az összefüggést, úgy értelmezik át az ő palesztinai születését, minthogy az a népnek, amelynek körében született, különleges kiválasztottságát jelenti. A zsidók méltónak találtattak arra, hogy közibük szülessék Krisztus. Az időpont ezért nagyon jelentőségteljes, mert megerősíti, amit tudunk: a sötétség szívébe született. Ha valaki kétségbe vonja Krisztust, annak számára ésszerű, hogy kételkedjék a születés kozmikus jelentőségű időpontjában. De akkor ő annak az arcvonalak, amely New Yorkon és Betlehemen át húzódik, a rossz oldalán áll, mert a csata még távolról sem ért véget.

A The Washington Times (01.11.28.) egy érdekes cikket közölt „Az ádventi naptárak egyre világiasabbá válnak” címmel. Újságírók meglátogattak az USÁ-ban néhány könyvesboltot, a Barnes és Noble-tól a Borders-ig és azt találták, hogy az ádventi naptárakból kihagyták a Születést. Vannak bennük egerek, nyuszik, mikulások, medvék, „Diótörő”, de sem Betlehem, sem Születés. „Az áruházak nem akarnak megbántani egyetlen nem keresztény vásárlót sem” – állítja az egyik kérdezett magyarázata. De kik ezek a „nem keresztények”? Nyilván nem moszlimok, akik a születésről ugyanúgy megemlékeznek, mint bárki más, és akikkel amúgy sem törődnek az USÁ-ban. Új-pogány sincs túl sok. Akkor miért nem mondják ki kevésbé köntörfalazva, hogy „az üzlettulajdonosok úgy érzik, hogy a zsidók semmit sem akarnak látni, ami Krisztusra utal”? Valószínűleg, mert ez a fájdalmas igazság volna. Az ortodox zsidóknak egészen sajátos gyakorlata van karácsonyra. Ők szívesen foglalkoznak olyasmivel, mint WC papír vágás a következő hónapra, ahogy arról a jeruzsálemi helyi újság, a Kol Ha-Ir arról beszámol. A vallástalan zsidók már elfelejtették, hogy miért, de folytatják a harcot Krisztus és a kereszténység ellen.

A Forward, a leghaladóbb amerikai zsidó lap, egy hosszú cikket szentelt a karácsonyi zsidó szokásoknak. Utal arra, hogy „a hagyományos, kelet-európai zsidó szokás a karácsony esti kártyázás volt” és meg is magyarázza: „A vallásos zsidó számára a legfontosabb parancs a Tóra tanulmányozása … Az egyetlen olyan időszak, amikor nem kell tanulmányozni, az a személyes vagy közösségi gyász ideje – és a Nitlnacht. Nehogy olyan tanulmányokat folytassanak, amelyek tiszteletet és megbecsülést hoznának annak, aki azon az éjszakán született (azaz Krisztusnak). A zsidók nem mondanák ki, hogy „karácsony”. (A karácsony angol nevében – Christmas – benne van a Krisztus, azaz a Christ név. Lehet, hogy magyarul ennek a hiánya miatt nem érvényesül ez a szabály – a ford. megj.) „Úgy tűnik, hogy különböző nyelveken becsmérlő szójátékokat fabrikálni ősi zsidó szokás. Például Nitlnacht (szójáték a „nit”, azaz „semmi”, vagy a héber „nitlech” az „akasztott ember” szavakból – a „Nacht” németül „éj”), Kratzmakh (mesterséges jiddis szó, amely a „vakarj meg”-re hasonlít), Taluy-nakht „az akasztott ember éjszakája”, „blinde nakht”, azaz „vak éjszaka” (szójáték az ukrán „sviat˙ vecsir”, azaz „szent este” kifejezésre, amelyet jiddisül „slipyi vechir”-re „vak estére” torzítottak), Khvoristvo (szójáték az ukrán „ridzvo”, azaz „karácsony” és a belorusz „khvori”, azaz „beteg” szavakból). Egyes nyugat-lengyelországi jiddis nyelvűek a karácsonyt „beyz-geboyrenish”-nek, „rosszul születettnek” hívták, a lengyel „Boze Narodzenie”-vel, azaz „isteni születés”-sel szórakozva.” A Forward következtetése: „Gondolom, az világos, hogy a karácsony miért ihletett annyi zsidó szójátékot. Ez volt az a nap, amely iránt a zsidók ösztönös undort éreztek, lévén valamennyi keresztény felekezetnek

az az ünnepe, amelyen a keresztények az Istennek emberi alakban való megtestesülését ünnepelték, azt, ami a zsidó tudatban úgy csapódik le, mint ami a legképtelenebb, legvisszataszítóbb.” Visszataszító, ennyi és nem kevesebb!

A Washington Post idézi Patrick Scully-t a Katolikus Ligától (Catholic League): „A karácsony semlegesítésének vagyunk a tanúi … A karácsonyra ez az elvilágiasodás közvetlen csapást mért. Az embernek szabad a kwanzaa jelképeit nézni (afroamerikai aratási ünnep dec. 26-tól jan. 1-ig – a ford.), miközben a betlehemi jászol csata tárgyát képezheti a (túlnyomóan zsidó) ACLU-val (American Civil Liberties Union, Amerikai Szövetség a Polgári Szabadságjogokért). Miközben az USA keresztényei inkább nem csatáznak az ACLU-val, az izraeliek annál gátlástalanabbul harcolnak az ostromlott Betlehemben, és ki tudja, hogy e csata melyik arcvonala a fontosabb.

Az Amerikai Zsidó Bizottság (American Jewish Committee), az ADL (Anti Defamation League – Rágalmazás Ellenes Liga) és más nagy, felsőbbrendűséget igénylő szervezetek könyörtelenül fáradoznak azon, hogy betiltsák a karácsonyi énekeket az iskolákban és a nyilvános intézményekben. Elérték, hogy nyilvános helyekről a betlehemi képeket és a keresztény jelképeket eltávolították, de azért is dolgoztak, és éppen megkapták a bírósági jóváhagyást, hogy menórákat állíthassanak föl nyilvános helyeken.

Példaként vegyük elő az ADL-nek a közoktatási intézményekben a karácsony ellen intézett támadásához a zsidó szülők számára készült legújabb útmutatóját, amely az ADL honlapján érhető el.

„Kérdés: Mi minősül túlzásnak, ha a karácsonyi díszítésről vagy kiadványokról esik szó az osztályban?

Válasz: Először is fontos megjegyezni, hogy miközben a karácsonyfákat, mikulásokat, füzéreket, csomagolt ajándékokat és rénszarvasokat általában karácsonyi díszeknek és jelképeknek tekintik, a bíróság úgy határozott, hogy azok az időszak világias jelképei. Mindazonáltal mértéktelen alkalmazásuk helytelen. Beszéljünk a tanárnak arról, hogy túl sok a karácsonyi díszítés a házi feladatokban. Magyarázzuk meg, hogy miközben megértjük, hogy efféle rajzok felhasználása a házi feladatok kijelölésére törvényes, az ilyen túlzó használatuk nekünk és a gyermekünknek is kényelmetlen érzést okoz. Javasoljunk másfajta téli díszítést, többek között hópelyheket, mézeskalács házakat és nagy kesztyűket, telve ajándékokkal.

K.: Helyes-e, ha a tanárok karácsonyi ünnepélyt rendeznek és fölmentik azokat, akik nem tartják a karácsonyt?

V.: Értelmét tekintve a következőt mondják a tanulóknak, „gyere egy vidám ünnepségre, ahol ajándékok, ennivaló és játékok vannak, vagy menj délutánra a könyvtárba”. Amíg törvényes, ez az ünnepség közömbös azoknak a tanulóknak, akik nem ünneplik a karácsonyt. Némi igazítással azonban az minden tanuló számára kellemes élménnyé tehető. A karácsony ünneplése helyett a rendezvényen ünnepelhetik a telet (Télapó?), vagy egy csomó ünnepet. Végezetül, mivel a Mikulástól ajándékot kapni keresztény hagyomány, helytelen egy nyilvános iskolában.”

Egyes zsidó tudósok rendszeresen próbálkoznak azzal, hogy kétségeket támasszanak Krisztus körül, rendszerint azzal, hogy leértékelik. Ha létezett, állítják, biztosan csak egy közönséges figura volt, egy csavargó galileai tanító, aki akárhol születhetett, csak nem Betlehemben, bármikor, csak nem egy különleges időpontban, bárhol fölnőhetett, csak nem Názáretben. Ha létezett egyáltalán, biztos nem törődött a goyokkal, a nem zsidókkal - mondják. Mert miért is törődne egy jó, zsidó rabbi az emberiség többi részével? (Ez, például, Hiyam Maccobi könyvének az alapvető felfogása, ahol a nacionalista zsidó író azt állítja, hogy Krisztus egy szélsőséges zsidó nacionalista volt, napjainak Kahane rabbija) A zsidó tudósok, média tulajdonosok és véleményformálók számára a Krisztus elleni harc mindig a céljaik fontos része volt, és az is marad, a születés tagadása pedig fegyver ebben a harcban. Nem az egyetlen fegyver, amire mutatok egy példát.

A Washington Post a múlt húsvéti kiadásában az első oldalon (nem messze Izrael szokásos magasztalásától) közölt egy különlegességet, amelynek a címe „Krisztus arca” volt, és tartalmazott egy rendőri jellegű arcmás helyreállítást. Egy meglehetősen durva és elvadult férfiarcot mutatott, alacsony homlokkal, barnás bőrrel, ravasz kifejezésű szemekkel. Egy alantas helyzetű típust. A felirata „Krisztus arca” volt. Vastag betűs címsorok hozták az olvasó tudomására, hogy most a tudomány legfejlettebb eszközeinek a használatával állapították meg néhány Jeruzsálemben talált koponya alapján, hogy milyen is volt Jézus. Nos, az olvasók 90 százaléka nem megy túl a címsorokon az apró betűs szakaszba, így megmarad az a benyomása, hogy megtalálták Jézus koponyáját, és kiderült, hogy elég rossz benyomást keltő fickó volt. Csak a cikk gondos átolvasása után derült ki, hogy az arc Jézus egy kortársának a rekonstrukciója néhány Palesztinában talált koponya alapján. A szerzők ezt a brutális rekonstrukciót akár „A Zsidók Főpapjának” is nevezhették volna. De semlegesek és részre nem hajlók is maradhattak volna, és elnevezhették volna „Krisztus egy zsidó(?) kortársa helyreállított arcának”. Ők azonban előnyben részesítették a félrevezető „Krisztus arca” föliratot azzal a ki nem mondott üzenettel, hogy ő a valóságban olyan volt, mint egy közönséges bűnöző. Ugyanilyen szabadsággal összevághattak volna egy képet a helyi öregek otthona lakóinak a felvételeiből, és közzétehették volna, mint „Marilyn Monroe arcát”. De ennek a lapnak megvan a maga programja. Ebben a programban a Krisztus elleni harcnak nagyobb az elsősége, mint Marilyn Monroet lejáratni. És ez a lap nincs magában, hanem szövetségben áll más média szolgáltatókkal USA, Kanada és Anglia szerte. „Krisztus arcának” a képe mindegyikben megjelent, utána meg minden bizonnyal minden jelentősebb napilapban, mert ki hagyna ki egy ilyen szenzációt.

A kereszténység elleni harc a Judaizmus létértelme, mivel Krisztus jelképezi a zsidó kiválasztottság végét. Számunkra valóban áldás, hogy napjainkban a Krisztus elleni háború éppen Betlehem ostromában és Krisztus karácsonyi letiltásában fejeződik ki.

 

 

Home