Israel
Shamir’s „Yuletide Controversy” in Hungarian (in volume „Our
Lady of Sorrow”)
Attention: I could not
translate the expression „a kindred Libran”. I suppose it is an
astroliogical reference, but coud not find its Hungarian
equivalent, so I left it out.
The Hungarian equivalent
of Christmas has no meaning at all. Perhaps this may be the
reason that the Jews have no problem with the word. So I thought
it right to put in a remark that the English name refers to
Christ. Similarly I had to explain, what „kwanzaa” is.)
Karácsonyi vita
A „Fájdalmas Szűzanya” (Our
Lady of Sorrow) c. kötetből
A karácsonyi üdvözlet sosem volt vitatéma, de
ennek már vége. A Születés időpontja heves szóváltást keltett a
barátaim és olvasóim között. Miami-ból írta Lane: „tudomásom
szerint Krisztus születésének a valódi ideje szeptemberben
volt”. Szaúd-Arábiában Shanaz más nézeten volt: „Jézus
áprilisban született, ellenőrizze”. A virginiai John Williams
professzor magyarázata: „Bizonyára tudja, hogy a legtöbb
történész szerint Jézusnak szeptemberben, a Szűz jegyében
kellett születnie. A születése „hivatalos” napját az Egyház
helyezte közvetlenül az év legrövidebb napja után, hogy
kihangsúlyozza, hogy ő a világ világossága”. Bryce, Atlantából,
megint más időpontot ajánlott: „a legtöbb tudós egyetért abban,
hogy Jézus október közepén, végén született.
***
A javasolt időpontok micsoda változatossága, és
mindegyik „tényleges”, és a „legtöbb szakértő” elfogadta! Nem
hordoz jelentést ez a vita? Nos, a tárgyra! Nincs és nem is
lehet semmiféle új történeti tudás a Megtestesülésről, amely ne
lett volna ismert, mondjuk a betlehemi szent Jeromos, vagy a
caesareai szent Eusebius előtt. Ahogy a századok és az ezredek
elmúlnak, mi nem tanulunk többet ezekről az időkről, csak
felejtünk. Valószínűtlen, hogy Betlehem népe emlékszik egy
alázatos galileai születésének az eseményére. Az egyház az akkor
rendelkezésére álló legjobb adatok alapján határozta meg az
időpontot. Akik akkor döntöttek, erős hitű, kíváncsi emberek
voltak, akik a valódi tényeket akarták megállapítani, ezért
semmi okot nem látok arra, hogy kételkedjem a megállapításukban.
Megtehette-e az Egyház, hogy áthelyezi a
születése napját, hogy kihangsúlyozza, hogy ő a világ
világossága? Mielőtt erre válaszolok, idézek egy szórakoztató
könyvecskét, amelyet a 19. sz. második felében adtak ki a
következő címmel: „Napóleon, mint a Napmítosz”. A szerző
bebizonyítja, írd és mondd, hogy Napóleon sosem létezett, ő
csupán a Napmítosznak egy újabb változata volt és a 12
tábornoka, igen, igen, jól gondolják, az Állatöv 12 hónapja.
Ilyen alapon az ember úgy is érvelhetne, hogy Sabbatai Zevi, a
17. sz. nagy zsidó prófétája, csak kitalálás volt, mert ő Ab
9-én, a Templom lerombolásának a napján született és halt meg.
Nagyon sok fontos ember született sokat ígérő napon. Krisztus
miért ne születhetett volna olyanon?
A születés napjában való kételkedés egy
súlyosabb kételyt takar: a kételyt az isteniben, a kételyt az
elrendelésben, a kételyt Isten létezésében. Ha Isten létezik, ha
gondoskodott a csillagról, hogy bejelentse Krisztus eljövetelét,
miért volna különös, ha olyan napon születik, amely fontos az
egész emberiség számára? Ellenkezőleg, csak ez ésszerű. Az
Emberfiának a születése kozmikus esemény volt, amelynek a
bekövetkezte egy különleges napra volt remélhető. Mivel ő a
világ világossága, a téli napforduló után született. Még ennél
is fontosabb, hogy az év legsötétebb napja a föld legsötétebb
helyére utal. Jeruzsálem volt a kétféle mérték rendszerének, a
belső megértésnek és a külső gyűlölködésnek a gyúpontja a
földön. Krisztus azért választotta, hogy ott szülessék, mert
érezte, hogy ez a legveszélyesebb eszme, amellyel az emberiség
szembesül, és ezt magára kell vennie.
Az evangéliumi cionisták, akik figyelmen kívül
hagyják ezt az összefüggést, úgy értelmezik át az ő palesztinai
születését, minthogy az a népnek, amelynek körében született,
különleges kiválasztottságát jelenti. A zsidók méltónak
találtattak arra, hogy közibük szülessék Krisztus. Az időpont
ezért nagyon jelentőségteljes, mert megerősíti, amit tudunk: a
sötétség szívébe született. Ha valaki kétségbe vonja Krisztust,
annak számára ésszerű, hogy kételkedjék a születés kozmikus
jelentőségű időpontjában. De akkor ő annak az arcvonalak, amely
New Yorkon és Betlehemen át húzódik, a rossz oldalán áll, mert a
csata még távolról sem ért véget.
A The Washington Times (01.11.28.) egy érdekes
cikket közölt „Az ádventi naptárak egyre világiasabbá válnak”
címmel. Újságírók meglátogattak az USÁ-ban néhány könyvesboltot,
a Barnes és Noble-tól a Borders-ig és azt találták, hogy az
ádventi naptárakból kihagyták a Születést. Vannak bennük egerek,
nyuszik, mikulások, medvék, „Diótörő”, de sem Betlehem, sem
Születés. „Az áruházak nem akarnak megbántani egyetlen nem
keresztény vásárlót sem” – állítja az egyik kérdezett
magyarázata. De kik ezek a „nem keresztények”? Nyilván nem
moszlimok, akik a születésről ugyanúgy megemlékeznek, mint bárki
más, és akikkel amúgy sem törődnek az USÁ-ban. Új-pogány sincs
túl sok. Akkor miért nem mondják ki kevésbé köntörfalazva, hogy
„az üzlettulajdonosok úgy érzik, hogy a zsidók semmit sem
akarnak látni, ami Krisztusra utal”? Valószínűleg, mert ez a
fájdalmas igazság volna. Az ortodox zsidóknak egészen sajátos
gyakorlata van karácsonyra. Ők szívesen foglalkoznak olyasmivel,
mint WC papír vágás a következő hónapra, ahogy arról a
jeruzsálemi helyi újság, a Kol Ha-Ir arról beszámol. A
vallástalan zsidók már elfelejtették, hogy miért, de folytatják
a harcot Krisztus és a kereszténység ellen.
A Forward, a leghaladóbb amerikai zsidó lap, egy
hosszú cikket szentelt a karácsonyi zsidó szokásoknak. Utal
arra, hogy „a hagyományos, kelet-európai zsidó szokás a
karácsony esti kártyázás volt” és meg is magyarázza: „A vallásos
zsidó számára a legfontosabb parancs a Tóra tanulmányozása … Az
egyetlen olyan időszak, amikor nem kell tanulmányozni, az a
személyes vagy közösségi gyász ideje – és a Nitlnacht. Nehogy
olyan tanulmányokat folytassanak, amelyek tiszteletet és
megbecsülést hoznának annak, aki azon az éjszakán született
(azaz Krisztusnak). A zsidók nem mondanák ki, hogy „karácsony”.
(A karácsony angol nevében – Christmas – benne van a
Krisztus, azaz a Christ név. Lehet, hogy magyarul ennek a hiánya
miatt nem érvényesül ez a szabály – a ford. megj.) „Úgy
tűnik, hogy különböző nyelveken becsmérlő szójátékokat
fabrikálni ősi zsidó szokás. Például Nitlnacht (szójáték a
„nit”, azaz „semmi”, vagy a héber „nitlech” az „akasztott ember”
szavakból – a „Nacht” németül „éj”), Kratzmakh
(mesterséges jiddis szó, amely a „vakarj meg”-re hasonlít),
Taluy-nakht „az akasztott ember éjszakája”, „blinde nakht”, azaz
„vak éjszaka” (szójáték az ukrán „sviat˙ vecsir”, azaz „szent
este” kifejezésre, amelyet jiddisül „slipyi vechir”-re „vak
estére” torzítottak), Khvoristvo (szójáték az ukrán „ridzvo”,
azaz „karácsony” és a belorusz „khvori”, azaz „beteg”
szavakból). Egyes nyugat-lengyelországi jiddis nyelvűek a
karácsonyt „beyz-geboyrenish”-nek, „rosszul születettnek”
hívták, a lengyel „Boze Narodzenie”-vel, azaz „isteni
születés”-sel szórakozva.” A Forward következtetése: „Gondolom,
az világos, hogy a karácsony miért ihletett annyi zsidó
szójátékot. Ez volt az a nap, amely iránt a zsidók ösztönös
undort éreztek, lévén valamennyi keresztény felekezetnek
az az ünnepe, amelyen a keresztények az Istennek
emberi alakban való megtestesülését ünnepelték, azt, ami a zsidó
tudatban úgy csapódik le, mint ami a legképtelenebb,
legvisszataszítóbb.” Visszataszító, ennyi és nem kevesebb!
A Washington Post idézi Patrick Scully-t a
Katolikus Ligától (Catholic League): „A karácsony
semlegesítésének vagyunk a tanúi … A karácsonyra ez az
elvilágiasodás közvetlen csapást mért. Az embernek szabad a
kwanzaa jelképeit nézni (afroamerikai aratási ünnep dec.
26-tól jan. 1-ig – a ford.), miközben a betlehemi jászol
csata tárgyát képezheti a (túlnyomóan zsidó) ACLU-val
(American Civil Liberties Union,
Amerikai Szövetség a Polgári Szabadságjogokért).
Miközben az USA keresztényei inkább nem csatáznak az ACLU-val,
az izraeliek annál gátlástalanabbul harcolnak az ostromlott
Betlehemben, és ki tudja, hogy e csata melyik arcvonala a
fontosabb.
Az Amerikai Zsidó Bizottság (American Jewish
Committee), az ADL (Anti Defamation League – Rágalmazás Ellenes
Liga) és más nagy, felsőbbrendűséget igénylő szervezetek
könyörtelenül fáradoznak azon, hogy betiltsák a karácsonyi
énekeket az iskolákban és a nyilvános intézményekben. Elérték,
hogy nyilvános helyekről a betlehemi képeket és a keresztény
jelképeket eltávolították, de azért is dolgoztak, és éppen
megkapták a bírósági jóváhagyást, hogy menórákat állíthassanak
föl nyilvános helyeken.
Példaként vegyük elő az ADL-nek a közoktatási
intézményekben a karácsony ellen intézett támadásához a zsidó
szülők számára készült legújabb útmutatóját, amely az ADL
honlapján érhető el.
„Kérdés: Mi minősül túlzásnak, ha a karácsonyi
díszítésről vagy kiadványokról esik szó az osztályban?
Válasz: Először is fontos megjegyezni, hogy
miközben a karácsonyfákat, mikulásokat, füzéreket, csomagolt
ajándékokat és rénszarvasokat általában karácsonyi díszeknek és
jelképeknek tekintik, a bíróság úgy határozott, hogy azok az
időszak világias jelképei. Mindazonáltal mértéktelen
alkalmazásuk helytelen. Beszéljünk a tanárnak arról, hogy túl
sok a karácsonyi díszítés a házi feladatokban. Magyarázzuk meg,
hogy miközben megértjük, hogy efféle rajzok felhasználása a házi
feladatok kijelölésére törvényes, az ilyen túlzó használatuk
nekünk és a gyermekünknek is kényelmetlen érzést okoz.
Javasoljunk másfajta téli díszítést, többek között hópelyheket,
mézeskalács házakat és nagy kesztyűket, telve ajándékokkal.
K.: Helyes-e, ha a tanárok
karácsonyi ünnepélyt rendeznek és fölmentik azokat, akik nem
tartják a karácsonyt?
V.: Értelmét tekintve a következőt mondják a
tanulóknak, „gyere egy vidám ünnepségre, ahol ajándékok,
ennivaló és játékok vannak, vagy menj délutánra a könyvtárba”.
Amíg törvényes, ez az ünnepség közömbös azoknak a tanulóknak,
akik nem ünneplik a karácsonyt. Némi igazítással azonban az
minden tanuló számára kellemes élménnyé tehető. A karácsony
ünneplése helyett a rendezvényen ünnepelhetik a telet
(Télapó?), vagy egy csomó ünnepet. Végezetül, mivel a
Mikulástól ajándékot kapni keresztény hagyomány, helytelen egy
nyilvános iskolában.”
Egyes zsidó tudósok rendszeresen próbálkoznak
azzal, hogy kétségeket támasszanak Krisztus körül, rendszerint
azzal, hogy leértékelik. Ha létezett, állítják, biztosan csak
egy közönséges figura volt, egy csavargó galileai tanító, aki
akárhol születhetett, csak nem Betlehemben, bármikor, csak nem
egy különleges időpontban, bárhol fölnőhetett, csak nem
Názáretben. Ha létezett egyáltalán, biztos nem törődött a
goyokkal, a nem zsidókkal - mondják. Mert miért is törődne egy
jó, zsidó rabbi az emberiség többi részével? (Ez, például, Hiyam
Maccobi könyvének az alapvető felfogása, ahol a nacionalista
zsidó író azt állítja, hogy Krisztus egy szélsőséges zsidó
nacionalista volt, napjainak Kahane rabbija) A zsidó tudósok,
média tulajdonosok és véleményformálók számára a Krisztus elleni
harc mindig a céljaik fontos része volt, és az is marad, a
születés tagadása pedig fegyver ebben a harcban. Nem az egyetlen
fegyver, amire mutatok egy példát.
A Washington Post a múlt húsvéti kiadásában az
első oldalon (nem messze Izrael szokásos magasztalásától) közölt
egy különlegességet, amelynek a címe „Krisztus arca” volt, és
tartalmazott egy rendőri jellegű arcmás helyreállítást. Egy
meglehetősen durva és elvadult férfiarcot mutatott, alacsony
homlokkal, barnás bőrrel, ravasz kifejezésű szemekkel. Egy
alantas helyzetű típust. A felirata „Krisztus arca” volt. Vastag
betűs címsorok hozták az olvasó tudomására, hogy most a tudomány
legfejlettebb eszközeinek a használatával állapították meg
néhány Jeruzsálemben talált koponya alapján, hogy milyen is volt
Jézus. Nos, az olvasók 90 százaléka nem megy túl a címsorokon az
apró betűs szakaszba, így megmarad az a benyomása, hogy
megtalálták Jézus koponyáját, és kiderült, hogy elég rossz
benyomást keltő fickó volt. Csak a cikk gondos átolvasása után
derült ki, hogy az arc Jézus egy kortársának a rekonstrukciója
néhány Palesztinában talált koponya alapján. A szerzők ezt a
brutális rekonstrukciót akár „A Zsidók Főpapjának” is
nevezhették volna. De semlegesek és részre nem hajlók is
maradhattak volna, és elnevezhették volna „Krisztus egy zsidó(?)
kortársa helyreállított arcának”. Ők azonban előnyben
részesítették a félrevezető „Krisztus arca” föliratot azzal a ki
nem mondott üzenettel, hogy ő a valóságban olyan volt, mint egy
közönséges bűnöző. Ugyanilyen szabadsággal összevághattak volna
egy képet a helyi öregek otthona lakóinak a felvételeiből, és
közzétehették volna, mint „Marilyn Monroe arcát”. De ennek a
lapnak megvan a maga programja. Ebben a programban a Krisztus
elleni harcnak nagyobb az elsősége, mint Marilyn Monroet
lejáratni. És ez a lap nincs magában, hanem szövetségben áll más
média szolgáltatókkal USA, Kanada és Anglia szerte. „Krisztus
arcának” a képe mindegyikben megjelent, utána meg minden
bizonnyal minden jelentősebb napilapban, mert ki hagyna ki egy
ilyen szenzációt.
A kereszténység elleni harc a Judaizmus
létértelme, mivel Krisztus jelképezi a zsidó kiválasztottság
végét. Számunkra valóban áldás, hogy napjainkban a Krisztus
elleni háború éppen Betlehem ostromában és Krisztus karácsonyi
letiltásában fejeződik ki.